Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
IX.
Tehát nagyszabású és általános újjáépítés van készülőben, amely azonban megfelelő eszközök nélkül végre nem hajtható. Ha még a mondottakhoz hozzávesszük, hogy mindenütt, messzi missziós területeken új tanintézeteket állítottak fel, amelyek az ifjúság erkölcsi és polgári nevelését szolgálják; ha meggondoljuk, hogy magasabb tanulmányokra is több intézetet alapítottak, sőt katholikus egyetemeket is, mint a pekingi és a tokiói, amelyek, mint középpontok, a hatalmas kínai birodalom és japán császárság keresztény szellemben való újjászületésének munkáját végzik; és tovább, ha megfontoljuk, hogy az egész föld kerekségén dolgozó misszionáriusok és nővérek mily hatalmas seregének — számban 125.000-en felül —, továbbá a katechéták, misszionáriusaink hű segítőtársai még nagyobb seregének az eltartásáról és mindennapi szükségleteiről kell gondoskodnunk, a táplálék és a ruha előállításától kezdve a templomok, kápolnák, missziós állomások, iskolák és jótékonysági intézményekig, akkor könnyen megérthetjük, milyen jelentékeny pénzösszegre van szükség a legkülönfélébb személyi, egyházi és szociális természetű szükségletek fedezésére. A folyó év (1931) áprilisában a Hitterjesztés pápai műve a világ összes missziói között 65,088.690 lírát oszthatott szét, amelyet megható hálával fogadtak. De a szükségletek napról-napra növekednek. Nagykiterjedésű és sűrűn lakott apostoli vikáriátusokat, amelyek 10—20 milliónyi lakosságot öleltek fel, megosztottunk; az elszakított országrészekben új vikáriátusokat és új apostoli prefekturákat állítottunk fel, amelyek a hitterjesztés munkáját könnyebben és hathatósabban valósíthatják meg. Több helyen új, önálló missziós állomást szerveztünk meg, amelyek eddig magukra hagyott és még mindig a pogányság árnyékában és a tévedés sötétségében járó népek megtérítéséért voltak szükségesek. Mindezekből látható, hogy missziós propagandánk érdekében sürgősen és halaszthatatlanul szükség van lelkesedésünk felszítására. A gazdasági világkrízis, mely — sajnos — az utóbbi években a hitterjesztés eszközeinek előteremtésében is károsan éreztette hatását, kell, hogy serkentsen munkánk megsokszorozására. A gazdasági és szociális szükség tetőpontján meg kellett állapítanunk, hogy ahol a missziós műveket jó alapokra fektették, ott a krízis által okozott károk kevéssé, vagy épen nem voltak érezhetők, míg ott, ahol a szervezés hiányzott, vagy hiányos volt, az adományok észrevehető módon csökkentek. Ez a megállapítás adjon nekünk indítást arra, hogy a hitterjesztés pápai műveinek új és mindig erős alapot adjunk és jókori és körültekintő együttműködéssel biztosítsuk a közeledő október 18-iki missziós vasárnap sikerét. A missziós apostolkodás kultúr-apostolkodás. Épen ezért azoknak, akik az emberiség polgári és erkölcsi előrehaladását szívükön viselik, nem szabad részvétlenül állani a missziós vasárnap eredményével szemben, hanem mindent meg kell tenniök ezen a napon a missziós ideál győzelméért. Ezen a napon minden katholikus templomban, minden oratóriumban, minden szerény kis kápolnában fel kell éleszteni újra a hívők hitét, hogy aztán hitben megújulva és lélekben felfrissülve hő imádság szálljon ezen a napon az egek Urához, aki lehetővé tette a népek üdvösségét, amely imádság segítségével minden nép újjá fog születhetni Krisztus szavában és vérében. Ugyancsak minden ország és minden nép katholikusai a testvéri szeretet nemes versenyében önként adják ezen a napon adományukat a legszentebb cél megvalósításának segítésére. Minden missziós vasárnapi adomány egy lélek megnyerését jelenti a kegyelem kincsei számára és az igazság fénye javára. Minél többet tudunk gyűjteni, annál többet tettünk Krisztus, a szeretet, a testvériség, a szabadság országának terjesztéséért. Ez a legszebb hála, melyet a keresztény és művelt világ tanúsíthat a legyőzhetetlen hősökkel szemben, akik veszélyekben és küzdelmekben, nélkülözésekben és betegségekben, mint a kötelesség őrszemei helyükön mindvégig kitartottak, anélkül, hogy annak a dicsőséges zászlónak — melyet XI. Pius, a nemeslelkű missziós pápa az ő hős misszionáriusainak szívére és bátorságára bízott — csak legkisebb darabját is kiszolgáltatták volna. A vildgmisszió szent ügyét Fótisztelendőséged szives jóindulatába ajánlva vagyok kiváló tisztelettel: Kelt Rómában, a Propaganda Fide gyűlésén, 1931 augusztus 20-án. Luigi Drago s. k. Carlo Salotti s. k. elnök, a trákiai Philippopolis címz. érseke, a Propaganda titkára. ap. proton., főtitkár. Budapesten, 1931 szeptember 14. Krywald Ottó, a Hitterjesztés Egyesülete országos elnöke és főegyházmegyei igazgatója. "ÉLET” IRODALMI ÉS NYOMDA RT. BUDAPEŠŤ.
