Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VI.

VI. sz. Szent Antal jubileum. Az Anyaszentegyház történetében nem volt időszak, melyben nagy fiai nem lettek volna s nincsen esztendő, melyben szentjei valamelyikének jubileumát, százados emlékét nem állíthatná a mai kor hívőinek lelke elé. Ugyanakkor, mikor hódoló lelkesedéssel tisz­teljük rózsás szentünket: Árpádházi szent Erzsébetet halálának 700 éves évfordulóján, egy másik igen ismert szent: az angyali lelkű páduai szent Antal emlékének is hódolunk, ki szintén hétszáz évvel ezelőtt távozott el a földről az örök dicsőség honába. Alig van plébániatemplom, hol ne volna Szent Antal- szobor vagy oltár s nincsen oly plébánia, hol Szent Antalnak ne volnának tisztelői, kik földi gondjaikban s nyomorúságukban hozzá for­dultak és meghallgatásra találtak. Szent Antal, az irgalmasság nagy szentje, különös pártfo­gója a szegén}' népnek és valóban népszerű szent, kinek tiszteletében nem csak szerzeté­nek fiai, hanem a katholikus hívek valameny- nvien szeretetben méltán egyesülnek. A püspöki kar ezért úgy határozott, hogy mi, kik ugyan­csak rászorulunk a bőkezű szent égi segítsé­gére, országszerte üljük meg emlékét templo­mainkban s így vegyünk részt az Anyaszent­egyház jubiláló örömében. A püspöki kar határozata alapján elrendelem, hogy szent Antal napját követő vasárnapon: június 14.-én minden plébániatemplomban a vasárnapi prédikáció Szent Antal erényeiről és dicsősé­géről szóljon s e kedves, jóságos szentnek tiszteletére buzdítson s megengedem, hogy azokon a plébániákon, ahol a szent tisztelete eddig is eleven volt, a plébánosok külön ünneplést, illetve ájtatosságot végezhetnek. Szent Antal áldása legyen gondjaink között erősségünk és vigasztalásunk! Esztergom, 1931. május 9. 1930. sz. Templomi harangok használatá­ról kongre­gációi ren­delkezés. A templomi harangoknak a szükség ese­tein kívül profán célokra való használatát az egyházi törvények mindig tilalmazták s az 1169 kánon 4. §-a ezt a tilalmat újra tör­vénybe foglalta. Miután azonban ismételten előfordult, hogy a templomok igazgatói ezt a tilalmat áthágták, a Congregatio Concilii jónak látta az Ordinariusok figyelmét erre felhívni s felszólítja őket, hogy a törvény áthágóit büntessék, sőt szükséghez képest a Congre- gatio-nak bejelentsék. A március 20.-án kelt dekrétumot teljes szövegében az alábbiakban közlöm: „Sacra Congregatio Concilii. Decretum De Sacrarum Campanarum Usu. Decet om­nino campanas consecratas vel benedictas, quas „cuilibet ecclesiae esse convenit, quibus fideles ad divina officia aliosque religionis actus invitentur,“ ad eum tantummodo usum adhiberi, qui ab ecclesiastica auctoritate, „cui earum usus unice subest“, expresse est prae­scriptus, ad normam canonis 1169 §§ 1—3 Codicis iuris canonici. Iamvero quae de legitimo campanarum sacrarum usu ecclesiastica auctoritas non semel, anteactis temporibus, statuerat, eadem ipsa redegit in memorato canone 1169, § 4 hisce verbis: „Salvis condicionibus, probante Ordinario, appositis ab illis qui campanam ecclesiae forte dederint, campana benedicta ad usus mere profanos adhiberi nequit, nisi ex causa necessitatis aut ex licentia Ordinarii aut denique ex legitima consuetudine.“ Porro ex relatis a nonnullis locorum Ordinariis constat, parochos et rectores eccle­siarum non deesse, qui, Ordinariis suis incon­sultis, vel proclives omnino sese praebeant, vel facile sinant, ut campanae suae cuiusque ecclesiae ad usus mere profanos seu civiles adhibeantur. Quare ad omne, si quod esse possit,, dubium in re amovendum et ad abusus compe­scendos, haec Sacra Congregatio Concilii prae­scriptum eiusdem canonis 1169 § 4 in mentem revocandum eiusdemque observantiam urgen­dam esse censet. Praesenti itaque decreto mandat parochis aliisque ecclesiarum rectoribus ut ipsi campa­narum sacrarum usum in suis ecclesiis ad normam Codicis iuris canonici adamussim moderentur, requisita etiam tempestive et habita proprii Ordinarii licentia, si, gravi ex causa, sacrae campanae in usum non stricte religiosum sint quandoque adhibendae. Quod quidem mandatum ut ab omnibus, quorum interest, rite servetur, Ordinarii loco­rum vigilantiam atque curam omnem, statu­tis quoque canonicis poenis, impendant, atque inobedientes, si res ferat, ad hanc Sacram Congregationem deferant. Datum Romae, ex Secretaria eiusdem Sacrae Congregationis, die 20 mensis Martii anno 1931. — I. Card. Serafini, Praefectus^ I. Bruno, Secretarius. Esztergom, 1931. május 6. 6

Next

/
Thumbnails
Contents