Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
19 — nek, csak növelhessék vagyonukat és biztosíthassák magukat a nagy erőfeszítéssel megszerzett javak birtoklásában a gazdasági élet minden eshetőségeivel szemben. A szabadkereskedelemben kínálkozó könnyű nyereségek sokakat csábítanak a kereskedéshez és áruforgalomhoz. Ezeknek egyetlen céljuk minél kevesebb munkával gyors haszonhoz jutni s azért tárgyi indok nélkül, tisztán a féktelen üzlet és nyereség kedvéért szüntelenül emelik és leszállítják az árakat, amiáltal a komoly közgazdászok és gyárosok minden számítását és rendszabályait kijátsszák. A részvénytársasági jog a felelősség megoszlása és korlátoltsága miatt sok visszaélésre nyújt lehetőséget. Tapasztaljuk, hogy a legyöngített felelősség már kevés hatással van az emberekre. A leggonoszabb jogtalanságok és csalások meghúzódhatnak a névtelenség homályában valamely részvénytársaság vagy cégnek palástja mögött. Gazdasági cégek tisztviselői a kötelességükről megfeledkezve egészen a hűtlenségig mennek azokkal szemben, akiknek megtakarított vagyonát őrzik. S nem hagyhatjuk szó nélkül a lelki- ismeretlen üzleti számítást, amely a publikum legalacsonyabb ösztöneit fölkorbácsolja, hogy belőle hasznot merítsen. A visszás állapotokat megakadályozhatta vagy megelőzhette volna az államhatalom a gazdasági erkölcsi fegyelem szigorú és erélyes fenntartásával, de ebben bizony legtöbbnyire csődöt mondott. Mivel a mai gazdasági rendszer kezdetei éppen abba az időbe esnek, amikor a racionalizmus uralkodott és magát a lelkekbe mélyen beleette, könnyen kifejlődött az a közgazdaságtudomány, amely nem keresett tájékozást az erkölcsi elveknél. így bekövetkezett, hogy az emberi szenvedélyeknek a gyeplőt teljesen megeresztették. Az emberek még sokkal nagyobb számban, mint azelőtt, minden eszközzel a meggazdagodás után vetették magukat, saját hasznukat mindenek fölé helyezték és mindennél többre becsülték, még a legsúlyosabb jogtalanság másokkal szemben sem volt nekik lelkiismereti kérdés. Akik először ráléptek a széles útra, amely a pusztulásba viszen (Máté 7. 13.), azok könnyen sok utánzóra találtak, mert csábítólag hatottak a szemmellátható sikereik, a gazdagság fénye, a gúnyolódás az elmaradott lelkiismeretesség fölött, a hidegvérűség, amellyel a kevésbbé lelkiismeretlen versenytársakat elgázolták. Miután a gazdasági élet vezetői is letértek az erkölcs útjáról, szükségképpen bekövetkezett, hogy a dolgozók széles rétegei is a romlás útjára tértek. Annál is inkább, mert sok munkaadó puszta eszközként kezelte munkásait, rá sem gondolva a lelkűkre és a magasabbrendű dolgokra. Valóban elborzad az ember a számtalan veszély elgondolásakor, amelynek a munkások, különösen az ifjúmunkások erkölcse, a fiatal leányok és általában a nők becsülete a munkahelyen ki van téve. Elijesztő sok akadályt gördít a mai gazdasági rendszer és különösen a szerencsétlenül fejlődött lakásviszonyok a házasság és a családi élet elé. S mennyi akadályba ütközik a vasárnapok és ünnepek megszentelése ! Fájdalmas látvány a hívő keresztény szellem el- lanyhulása, amely pedig azelőtt a művelt és egyszerű embereket egyaránt annyi életbölcseséggel gazdagította. Elnyomja azt az egy és egyetlen gond a mindennapi kenyérért. így az emberi kezek munkája, amelyet pedig az Isten végtelen bölcs gondviselésével a bűnbeesés után is az ember testi és lelki javára rendelt, mindenfelé az erkölcsi romlás forrásává lesz. Az alaktalan anyag megnemesedve kerül ki a műhelyekből, az ember pedig testében és lelkében megrontva. Egyetlen hatásos orvosszer a lelkek szánalmas romlása ellen, amely minden törekvést a társadalmi megújulásra meghiúsít, az őszinte és teljes visszatérés az evangélium tanításához, annak a, Krisztusnak parancsaihoz, akinél az örök élet igéi vannak (Ján. 6, 10.), olyan igék, amelyek, bár az ég és föld elmúlnak, soha el nem múlnak. (Máté 24, 35.) Az összes társadalomtudományos szakemberek keresik az észszerű rendszert, amely a gazdasági élet természetes rendjét helyreállíthatná. De ez a rend, amelyet Mi is minél sürgősebben várunk és lelkes munkával szolgálunk, elégtelen és hiányos marad, ha az egész emberi gazdasági tevékenység nem egységes az Isten egységes világtervének követésében és az emberi erők mértékéig annak megvalósításában. Mi azt a rendet tartjuk tökéletesnek, amelyet az egyház mindig nagy hangsúllyal hirdet és maga a természetes ész is megkövetel; tudniilik azt, hogy minden az Istenhez, a teremtett termelő erők első és végső céljához irányul, az Istenen kívül pedig minden csak eszköz, amit úgy kell használni, amint az utolsó cél eléréséhez segít. Ez a rend legkevésbbé sem csökkenti a gazdasági tevékenység értékét, vagy éppen az emberi méltóságot. Ellenkezőleg megtanuljuk benne az isteni akaratot tisztelni, amely az embert a földre helyezte, hogy azt munka által sokféle életszükségleteire hasznosítsa. Tisztességes és jogos úton igenis szabad a jólétüket emelniök mindazoknak, akik javak termelésével Orvosszerek. A gazdasági élet eltöltése keresztény szellemmel.
