Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
— 18 — Meghívás a hazatérésre. Erkölcsi megújulás Ők a felelősök érte, hogy az egyházra igazságtalanul rossz fény vetődött és az a gyanúsítás elhangzott, mintha az egyház a gazdagokat pártolná és a föld nincstelenéinek nyomorát részvét nélkül nézné. Mennyire hamis ez a fény s mennyire igazságtalan a rágalom, annak tanúja az egész egyháztörténelem s már maga az a körlevél, amelynek emlékét éppen most ünnepeljük. Távol áll Tőlünk, hogy az igazságtalan megbán- tás keserűségében, atyai szívünk fájdalmában elutasítsuk és elvessük Magunktól azokat a Mi fiainkat, akik szánalmasan félrevezetve eltévedtek az igazságtól és az üdvösségtől elpártoltak. Inkább a legbensőségesebb szeretettel visszahívjuk őket az egyház anyai kebelébe. Bár meghallgatnák hívó szózatunkat! Bár az elhagyott apai házba visszatérnének s elfoglalnák a helyet, mely az ő helyök, mindazoknak sorában, akik a Leó által először kiadott és Általunk most ünnepélyesen megerősített utasításokhoz szorosan ragaszkodva a társadalmat az egyház szellemében, a szociális igazságosság és a szeretet alapján megújítani igyekeznek. Legyenek meggyőződve, hogy sehol másutt a földi boldogságot sem találhatják akkora bőségben, mint Annál, aki bár gazdag volt, értünk szegény lett, hogy minket a maga szegénységével gazdagokká tegyen (II. Kor. 8, 9.) ; aki szegény volt és ifjúságától kezdve dolgozott; aki magához hívja az ösz- szes fáradtakat és terhelteket, hogy őket Szívének szeretetével megenyhítse (Máté 11, 28.); aki személyválogatás nélkül mindenkitől többet követel, akinek több adatott (Luk. 12, 48.) és mindenkinek megfizet az ő cselekedetei szerint. (Máté 16, 27.) Mélyebb és áthatóbb tekintettel észrevesszük, hogy a társadalom forrón óhajtott megújulását egy benső lelki megújulásnak kell megelőznie a keresztény szellemben, amelyet a gazdasági téren olyan nagyon sokan megtagadnak. Másként minden igyekezetünk hiábavaló lesz s az épületet nem kősziklára, hanem futóhomokra építjük. (Máté 7, 24. stb.) Tisztelendő Testvérek, szemébe néztünk a mai gazdasági rendszernek és sok súlyos hibát találtunk rajta; megvizsgáltuk a kommunizmust és a szocializmust és úgy tapasztaltuk, hogy még az enyhébb formái is messze eltérnek az evangélium parancsaitól. «Ha az emberi társadalmon segíteni lehet — Elődünk szavai — akkor egyedül a keresztény élet és a keresztény intézmények fölújítása segíthet.» (B. N. n. 22.) Egyedül ez a megújulás tudja orvosolni a földi javaknak túlhajtott keresését, ami minden bajok gyökere. Egyedül ez vonhatja el az embereknek a múlandó földi semmiségekre szegezett és elbűvölt tekintetét és irányíthatja az ég felé. Pedig ki tagadhatná, hogy az emberi társadalom ma erre az orvosságra szorul? A lelkeket ma majdnem kizárólag az anyagi bajok, veszteségek, zavarok foglalkoztatják. Ha pedig — amint illik — mindezeket keresztény szempontból nézzük, vájjon ugyan mit érnek mind együttesen a lelkek kára mellett? Mert bizony a jelenkor társadalmi és gazdasági viszonyairól túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az emberiség nagy részének rendkívüli módon megnehezítik az egyedül szükségesnek -— az örök üdvösségnek keresését. Minket megszámlálhatatlan lélek pásztorává és őrévé rendelt a lelkek legfőbb Pásztora, aki azokat saját vérével megváltotta. Mi a lelkeknek szörnyű veszedelmét száraz szemmel nem nézhetjük. Lelkipásztori hivatásunk tudatában szüntelenül tépe- lődünk rajta, miképen segíthetnénk rajtuk és segítségül hívjuk mindazokat, akiket az igazságosság vagy a szeretet parancsa ugyanarra kötelez. Mert mit használ az embereknek, ha a termelőeszközök legbölcsebb kihasználásával az egész világot megnyerik, lelkűknek pedig kárát vallják? (Máté 16, 26.) Mit használ őket helyes gazdasági igazságokra tanítani, ha a mértéktelen és piszkos kapzsiság, a túlságos anyagiasság akkora erőt vesz rajtuk, hogy «bár hallják az Ür parancsait, mindenben az ellenkezőjét cselekszik». (Bir. 2, 17.) A társadalomban és a gazdaságban a Krisztus törvényétől elszakadásnak s következőleg nagy munkástömegek hitehagyásának legmélyebb oka és forrása az emberi szív rendetlen vágyai, az áteredő bűn szomorú következményei. Az áteredő bűn az ember tehetségeinek csodálatos összhangját úgy megzavarta, hogy a rosszra való hajlandóságok elragadják és elcsábítják a világ múlandó javainak az égi és örök javaknál többrebecsülésére. Innen van az el nem csitítható vágyakozás a gazdagság után ideiglenes javakban, az a mohóság, amely az embereket minden időkben az isteni törvénynek és a felebarát jogának megsértésére vezette, a mai gazdasági berendezkedés mellett pedig az emberi gyöngeségnek különösen sok alkalmat nyújt az elbukásra. A gazdasági helyzet és az egész gazdasági rendszer bizonytalansága a gazdálkodó embertől állandóan erőinek legvégsőbb megfeszítését követeli. Ennek folytán sokak lelkiismerete olyannyira eltompult, hogy a nyerészkedéshez minden eszközt jónak tartanak és semmi eszköztől vissza nem ijedA mostani állapotok legfőbb baja a lelki kár. A baj okai.
