Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XI. Pius pápa apostoli körlevele

— 13 A gazdaságot szabályozó elv.

Amint az egyes községek polgárai különböző célkitűzésekkel egyesületeket alkothatnak, amelyekbe az egyesek saját elhatározásuk alapján beléphetnek vagy nem, úgy ugyanannak a foglalkozásnak űzői is alapíthatnak szabad egyesüléseket a foglalkozásukkal valamiképpen összefüggő célokkal. Miután XIII. Leó az ő körlevelében igen behatóan és világosan foglalkozott a szabad egyesülésekkel, egyedül azt akarjuk leszögezni : Az embereknek joga nemcsak a magánjogi egyesülések alkotására szorítkozik, hanem kiterjed azokban olyan szervezetnek és alapszabályoknak létesítésére, amelyeket a kitűzött cél megvalósítására legalkalmasabbaknak vélnek. (R. N. n. 42.) Szabadon alapíthatók olyan egyesülések is, amelyek egy-egy foglalkozási ág korlátain túlmennek. A már most fennálló és üdvösen működő szabad egyesületek a keresztény társadalomtan szellemében minden erejükkel igyekezzenek az utat egyengetni a ma- gasabbrendű foglalkozási testületekhez, vagyis a hivatások rendiségéhez, amiről föntebb említést tettünk.

Még valamire van szükség, ami az előbbivel szorosan összefügg. Amint a társadalmi egység nem épülhet föl az osztályharcon, úgy a gazdaság helyes rendje nem tűrheti a szabadversenyt. Ez éppen az individualisztikus gazdasági rendszernek alaptévedése, amelyből mint mérges forrásból összes egyéb tévedései folynak. A gazdaság társadalmi és erkölcsi természetét feledve vagy félreismerve abban a hitben élt, hogy a közhatalomnak gazdasági téren nincsen egyéb föladata, mint a gazdaságnak szabad és akadálytalan működést biztosítani, mert ennek megvan a maga sajátos szabályozója — a piac, a szabadverseny, amellyel önmagát sokkal tökéletesen elkormányozza, mint bármely teremtett lélek külső beavatkozással tehetné. Pedig a szabadverseny nem tudja a gazdaságot szabályozni, bár kellő határok közt jogosult és kétségtelenül hasznos lehet. Bőséges tapasztalat bizonyítja ezt, mióta az individualisztikus gazdasági elmélet a gyakorlatban jelentkezett. Azért sürgősen szükséges a gazdaságot ismét valóságos és hatékony szabályozó elvnek alávetni.

A szabadverseny szerepét a legújabb időben átvevő gazdasági hatalom még kevésbbé intézheti a szabályozást, mert a hatalom önmagában vak és erőszakos. Hogy áldást hozhasson az emberiségre, maga is hatásos mérséklésre és bölcs vezetésre szorul s a mérséklést és vezetést önmagának nem adhatja. Magasabb és nemesebb erőknek kell a I gazdasági hatalmat kemény és bölcs fegyelem alá |

venniök : a szociális igazságosságnak és a szociális szeretetnek. Szükséges, hogy ez az igazságosság az összes állami és társadalmi intézményeket áthassa és a szociálpolitikában gyakorlatilag is érvényesüljön, azaz olyan jogrendet és társadalmi rendet teremtsen, amely az egész gazdaságra is rányomja a bélyegét s amelynek a szociális szeretet a lelke. Az államhatalom tartsa majd kötelességének az új szociális rendet védeni és érvényesüléshez segíteni, amit majd könnyebben is tehet, ha kiadja a kezéből azt az ügykört, amely, mint föntebb kifejtettük, nem az ő sajátos föladata.

Kívánatos volna, hogy az egyes nemzetek fölismerve a kölcsönös gazdasági függést és egymásrautaltságot, közös eszmecserékkel nemzetközi szövetségeket és intézményeket létesítsenek a gazdasági együttműködés szabályozása végett.

Ha a szociális szervezetnek ismét visszaadjuk az egészséges szerveket és a nemzetgazdaság ismét megtalálja a helyes szabályozó elvet, akkor a társadalom testéről is elmondhatjuk, amit az Apostol Krisztus titokzatos testéről mond : «az egész test összeköttetvén és egybefoglaltatván minden íznek szerkezete által, minden tagnak kijelölt munkálkodása szerint, a test növekedését szerzi a maga épülésére a szeretet által». (Ef. 4, 16.)

Újabb időben igen érdekes kísérlet történt a szakszervezetek és foglalkozási rendek megszervezése terén. Körlevelünk tárgyánál fogva nem tekinthetünk el annak némi jellemzésétől és megfelelő méltatásától.

Az állam a szakszervezetet fölruházza jogi személyiséggel és bizonyos monopóliumot biztosít neki, mert egyedül az így följogosított szakszervezet képviselheti a munkaadókat, illetve a munkásokat, köthet munkaszerződéseket és egyezményeket. A belépés a szakszervezetbe mindenkinek szabad joga. S csakis ebben az értelemben nevezhető a szakszervezet szabad egyesülésnek. Már a szak- szervezeti díj és más egyéb anyagi járulékok kötelezők ugyanazon foglalkozási ágon belül mindenkire, úgy a munkaadóra, mint a munkavállalóra s a jogilag elismert szakszervezet által megállapított mnukaszerződések is mindenkire egyaránt kötelezők. Hivatalosan persze kijelentik, hogy az elismert szakszervezet mellett ugyanazon foglalkozási ágon más szabad egyesülések is fennállhatnak.

A rendi testületek ugyanannak a szakmának vagy foglalkozásnak munkaadó- és munkásszervezeti képviselőiből tevődnek össze. Ezek mint valóságos és sajátos állami szervek vagy intézmé-