Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XI. Pius pápa apostoli körlevele

4 2. Az ál- amhatalor tevékenysége.

gott a munkások megneveléséhez, még pedig kiváló lelki haszonnal. A munkásoknak keresztény szellemmel átitatását célzó ernyedetlen tevékenység azzal az eredménnyel is járt, hogy a munkások saját értékük öntudatára ébredtek, világosan fölismerték jogaikat és kötelességeiket, a törvényes boldogulás módjait s így másoknak alkalmas vezetői lettek.

Azután már a magasabb életszint hatásosabb biztosítása következett. Nemcsak a jóléti és jótékonysági intézmények szaporodtak a pápa buzdítása nyomán. Hanem napról-napra új és népes egyesületek keletkeztek az egyház tanácsára és többnyire papok kezdeményezésére, amelyekben munkások, iparosok, földmívesek és mindennemű alkalmazottak kölcsönös megsegítésre szövetkeztek.

Ami az államot illeti, a pápa merészen túlteszi magát azokon a korlátokon, amelyeket a liberalizmus az államnak szabott, s bátran tanítja, hogy az állam nemcsak jogállam és a törvényes rendnek őre, hanem minden eszközzel oda kell törekednie, hogy oly törvényeket és intézményeket teremtsen, amelyek nyomában a köz- és magánjólét fölvirágozzék. (R. N. n. 26.) Egyes polgároknak és a családoknak biztosítani kell ugyan a cselekvési szabadságot, de mindig a közjó és mások jogának sérelme nélkül. Az államhatalom kötelessége az egész nemzetet és annak egyes tagjait megvédelmezni. De a jogvédelem gyakorlásánál különös figyelemmel kell lennie a gyöngékre és szegényekre. «A gazdagok amúgyis körül vannak véve saját védőbástyáikkal s így kevésbbé szorulnak rá az állami oltalomra ; míg a szegények, kik semmi eszközzel sem rendelkeznek érdekeik védelmére, egyedül az államra támaszkodhatnak.» (R. N. n. 29.)

Nem tagadjuk ugyan, hogy egyes államkormányok már a Leó-féle körlevél előtt is segítettek a munkások sürgősebb szükségletein és orvosolták a kegyetlenebb igazságtalanságokat. Azonban az államférfiak általában csak akkor ébredtek hivatásuk teljes öntudatára és akkor kezdtek átfogóbb szociálpolitikába, miután szent Péter székéről az apostoli szó utat talált az egész világba.

A Rerum novarum hatásaként a liberalizmus elvei összeomlottak, amelyek az államhatalom hatásos beavatkozását oly régóta megakadályozták. Maguk a népek erélyes és hathatós szociálpolitikát sürgettek. Kiváló katholikus férfiak föllelkesültek és kormányaiknak ezen a működési téren fölajánlották szolgálataikat és gyakran ők voltak az országgyűléseken ennek az új politikának leglelkesebb szószólói. Sőt nem ritkán a Leó-féle gondolatoktól áthatott papok voltak az ilyen újonnan alkotott törvényeknek előterjesztői az ország- gyűléseken, valamint később azok végrehajtásának legerélyesebb sürgetői.

Ennek a következetes és fáradhatatlan munkának eredményeként a jognak egészen új ága fejlődött ki, amely a korábbi nemzedék előtt még teljesen ismeretlen volt s amely a munkásoknak a keresztény emberi méltóságból folyó szent jogait erélyesen védi : lelkét, egészségét, erőit, családját, otthonát, a munkahelyet, a munkabért, a munka veszélyeit s minden a munkás helyzetével összefüggő körülményt törvényes védelem alá helyez, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre. Ha ezek a jogszabályok mindehiütt nem is hajszálra egyeznek a Leó-féle intelmekkel, mégis sokban emlékeztetnek a Rerum novarumra, amelynek leginkább lehet köszönni, hogy a munkások helyzete azóta jobbra fordult.

Végül a bölcs pápa azt fejtegeti, hogy a munkaadók és a munkások is sokat tehetnek oly intézmények által, amelyek a szegényeket kellő segélyben részesítik s a két osztályt egymáshoz közelebb hozzák. (R. N. n. 36.) Ilyen intézmények közt az első helyre teszi az egyesületeket, amelyek vagy kizárólag a munkásokból, vagy a munkaadókból és a munkásokból alakulnak. Kimerítően foglalkozik ezek magyarázatával és ajánlásával. Éles elmével megvilágítja természetüket, föladatukat, hasznukat, jogaikat és kötelességeiket, szervezetüket.

A körlevélnek ez a része volt különösen korszerű. Abban az időben a legtöbb országban a kormányférfiak még teljesen a liberalizmus hívei voltak, a munkásegyesületeket rossz szemmel nézték, sőt nyíltan üldözték. Míg ugyanakkor más néposztályok hasonló egyesületei akadályokba nem ütköztek s könnyen megkapták az állam jogvédelmét, addig kiáltó igazságtalansággal éppen azoknak tagadták meg az egyesülés természetes jogát, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá, hogy vele a hatalmasabbak nyomása ellen védekezhessenek. Még a katholikusok közt is akadtak, akik a munkások első kísérleteit az egyesülésre barátságtalanul nézték, mert bennük holmi szocialista és forradalmi szellemet sejtettek.

Éppen azért olyan kivételesen nagyjelentőségűek azok az alapelvek, amelyeket Leó legfőbb tanítói tekintélyével meghirdetett, mert meg tudták törni az említett ellenállást és eloszlatni az aggodalmakat ; valamint azért is, mert a keresztény munká3. Az érdekeltek önsegélye.

i munkás- szervezetek