Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XI. Pius pápa apostoli körlevele

3

I. A Kerum novaruni- ból folyó előnyök.

i. Az Egyház munkája.

A tanítás.

Azzal kezdjük, amit már a legelején akartunk mondani : lelki ösztönzésnek engedünk, midőn szent Ambrus intelmét követve : «Nincs nagyobb kötelesség a hálaadásnál» (S. Ambros : De excessu fratris sui Satyri, lib. L 44.), forró hálát adunk a jó Istennek mindazért a számtalan jóért, ami Leó körlevele nyomán az egyház és az emberi társadalom számára fakadt. Ha az összes jó következményeket fölsorolni akarnók, akkor az utolsó negyven év szociális fejlődésének egész történetét kellene felölelnünk. Röviden három pontban jelezzük az eredményeket — a három közreműködő tényező szerint csoportosítva — amelyeknek segítségével kereste a Mi Elődünk a megoldást.

Leó világosan kifejtette, mit kell az egyháztól várni : «Az egyház az evangéliumból merített tanaival a harcot vagy megszüntetheti, vagy legalább annak keserűségét enyhítheti; egyeseknek nemcsak az elméjét kiművelni, hanem törvényeivel életüket és erkölcseiket is szabályozni törekszik és a szegények helyzetét sok hasznos intézménynyel javítja». (R. N. n. 13.)

Az egyház nem zárta el keblében tétlenül az üdvösséges tannak gyógyító forrásait, hanem azokból bőségesen merített, hogy a közbékét szolgálja. Amit a Rerum novarum a szociális és gazdasági kérdésekről előadott, azt maga XIII. Leó és utódai alkalomadtán ismételten magyarázták, hangsúlyozták és a szükségletek szerint alkalmazták. Mindenkor igaz atyai szeretetet és lelkipásztori bátorságot tanúsítottak a szegények és a gyöngék védelmezésében. Elég legyen néhány megnyilatkozásukat fölemlíteni : XIII. Leó Praedare körlevele 1894 jún. 20. ; XIII. Leó Graves de communi körlevele 1901 jan. 18. ; X. Pius motu propriója de Actione populari Christiana 1903 dec. 8. ; XV. Benedek Ad Beatissimi körlevele 1914 nov. 1.; XL Pius Ubi arcano 1922 dec. 23. és Rite expiatis 1926 ápr. 30. körlevelei. Hasonlóképpen jártak el az egyház püspökei, akik ugyanazt a tanítást állandóan magyarázták, bővebben kifejtették és a különböző országok viszonyaira az Apostoli Szentszék szándéka és útmutatásai szerint alkalmazni igyekeztek. (Lásd Hiérarchie Catholique et le Probléme Social depuis l Encyclique Rerum Novarum 1891—1931. XV—335. old. Kiadta az «Union internationale d’Études Sociales fondée ä Malines, en 1920, sous la présidence du Card. Mercier». Paris, éditions «Spes» 1931.)

Nem csoda, hogy az egyház vezetése és irányítása mellett sok egyházi és világi tudós kiváló szorgalommal fejlesztette a társadalomtudományt

és a gazdaságtant, figyelemmel a mi korunk viszonyaira. Az a törekvés vezette őket, hogy az egyház örök és változhatatlan tanát az újabb szükségletekre alkalmazzák.

így a Leó-féle körlevél útmutatása és sugalma- zása alatt kialakult a valódi katholikus társadalom- tudomány. Válogatott tudósok fejlesztik és bővítik naponként fáradhatatlan szorgalommal. Ezeket az egyház munkatársainak neveztük. S ők az igazságot nem a tudományosság homályában rejtegetik, hanem a napvilágra hozzák, mint a katholikus egyetemeken, főiskolákon és papnöveldékben rendszeresített igen hasznos szociális iskolák ; a gyakran és örvendetes eredményekkel rendezett szociális gyűlések vagy hetek, a társadalomtudományos körök; végül a mindenfelé megjelent korszerű és józan szociális kiadványok bizonyítják.

Sőt ezzel még nem is merítettük ki a Leó-féle körlevélből származó hasznot. Mert a Rerum novarum tanítása lassanként azokhoz is utat talált, akik az egyház egységén kívül állnak s az egyház hatalmát el nem ismerik. A katholikus elvek a szociális kérdésről észrevétlenül az egész emberiség közkincsévé váltak s a boldogemlékű Elődünk által oly magasztosan meghirdetett örök igazságokkal legnagyobb örömünkre már a nemkatholikus sajtóban és könyvekben, sőt a törvényhozó kamarákban és a bíróságoknál is találkozunk, mint gyakran alkalmazott és elfogadott tételekkel.

Többet mondunk. A borzalmas világháború után a nagyobb nemzetek képviselői a békét gyökeres szociális reformokkal akarták megalapozni s a munkások helyzetének a jog és méltányosság szerint való rendezése céljából több határozatot hoztak, amelyek közül sok oly föltűnően egyezik a Leó-féle elvekkel és intelmekkel, mintha tudatosan azokból merítették volna. A Rerum novarum valóban korszakos okmány. Jogosan alkalmazhatjuk rá Izaiás próféta szavát: «Zászlót emel föl a nemzetek között». (íz. 11, 12.)

Mialatt a tudományos munka nyomán a Leó- féle igazságok az emberek elméjébe hatoltak, a gyakorlati megvalósításra is sor került. Tevékeny jóindulattal leginkább arra irányult a gondos munka, hogy az emberiségnek az az osztálya fölemelkedjék, amely a legújabb gazdasági fejlődés folyamán számban ugyan nagyon megnövekedett, de a társadalomban méltó helyét és rangsorolását el nem nyerte s azért kellő megbecsüléshez és értékeléshez nem jutott, tudniillik a munkások osztálya. A lelkipásztori munkával terhelt világi és szerzetespapság fáradhatatlan szorgalommal foA tannak átültetése a gyakorlatba.