Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
11 ben, ha a községi pótadó az 50%-ot meghaladja — a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, aki a pénzügyminiszter úrral egyetértőig jár el. Az I. fokon való eljárásnál az alispán joga és kötelessége, hogy a költség- vetési tételeket a jogszerűség és számszerűség szempontjából elbírálja s annak eredményéhez képest teljes egészében meghagyja vagy törölje, illetve felemelje vagy mérsékelje. A költségvetés egyes tételeinek elbírálásánál köteles az alispán az illető tételre vonatkozó sajátos szabályokat, rendelkezéseket, a kötelezettség alapjául szolgáló iratokat szemelőtt tartani s azokat figyelmen kívül nem hagyhatja. A költségvetési tételek elbírálásánál követendő ezek a szabályok természetesen a Nagyméltóságod által szóvátett egyházi és iskolai kiadásokra is vonatkoznak. Ezekre a községi terhekre nézve, mint azt nagybecsű megkeresésében Nagyméltóságod is megemlíti, 103.871/1929. V. B. M. szám alatt a főmagasságú hercegprímás úrhoz oly értelmű átiratot intéztem, hogy az egyházi és iskolai terheket újabb törvényhozási intézkedésig az eddigi gyakorlatnak megfelelően a községi pénztárak fogják viselni, amiknek fedezetéről a községeknek költségvetéseikben kell gondoskod- niok. Ez a kijelentésem az előadottaknál fogva természetesen nem terjedhetett odáig, hogy a szóban levő községi kiadásokat jogalapjuknak (régi gyakorlat, kötelező okiratok) és szám szerűségüknek megvizsgálása alól mentesítsem. — Minthogy pedig egyrészről. — amint ez Nagyméltóságod előtt is ismeretes, — az egyházi és iskolai terheknek nemcsak a mérve, de a kötelezettségek jogalapja is csaknem községenkint különböző, — másrészről pedig törvényellenes eljárás volna az, ha az I. fokú vagyonfelügyelő hatóságokat elhatározásukban előzetesen befolyásolnám, ezért Nagyméltóságod azon nagybecsű kérésének, hogy a vármegyei hatóságoknak e kérdésben megfelelő utasítást adjak, — a legnagyobb sajnálatomra eleget tenni nem tudok. — Ez alkalommal tisztelettel közlöm Nagyméltóságoddal, hogy értesülésem szerint Borsod-Gömör-Kishont k. e. e. vármegyei 1931. évi költségvetések nagyobb része 50%-on felüli pótadót igényelnek és így kormányhatósági felülvizsgálat alá kerülnek. A felülvizsgálat alkalmával figyelemmel leszek arra, hogy a Nagyméltóságod által szóvátett sérelmek, — esetleg kiküldöttjének részvétele mellett, — megfelelően orvo- soltassanak. Azokban a községekben pedig, amelyeknek az 1931. évi pótadója 50°/o-ban nyer megállapítást, következőleg hivatalból kormányhatósági jóváhagyás alá a költség- vetés nem kerül, méltóztassék utasítani az egyházi és iskolai hatóságokat, hogy a sérelmes I. fokú határozatok ellen éljenek jogorvoslattal. Budapest, 1930. évi december 6-án. A miniszter helyett: Blaha s. k., államtitkár.“ Esztergom, 1931. március 23. Adott esetből kifolyólag a vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján a m. kir. pénzügyminiszter az alábbiakban döntött a jövedelemadó után kivethető iskolai és egyház- községi adó ügyében. M. kir. Pénzügyminiszter. 157.574/1930. VII. a. szám. Van szerencsém Nagyméltóságoddal tisztelettel közölni, hogy a felekezeti iskolai adó kivetésének a módjára és annak terjedelmére általában a belvi szokás és az egvházközségek szabályzatai az irányadók. A felekezeti iskolai adó alapját az állami hozadéki (tárgy) adók, mégpedig a föld-, ház- és az 5%-al kivetett általános kereseti adó képezheti. Személyi adók, nevezetesen pedig a jövedelemadó, mely a hozadéki adókkal érintett s általában az összjövedelemnek összefoglaló progresszív adója, a felekezeti iskolai adónak az alapjául nem vehető. E tekintetben tévesen hivatkozik a székes- fehérvári püspök úr a budapesti róni. kath. egyházközségek egyházszabályzatára, mert ez nem a felekezeti iskolai, hanem az egyházi (hitközségi) adók szedését szabályozza. Másrészt pedig Budapesten az egyházi adók nem a törzsadók, hanem a jövedelemadó alapjai után vettetnek ki. Ez a rendszer a hitközségi adóknál nem kifogásolható, de gyakorlatilag egyáltalán nem jár oly eredménnyel, amely ezen adóztatási módot, kivetését ajánlatossá tenné. A törzsadók utáni pótlékok kivetése sokkal biztosabb jövedelmi forrás, az egyházi adókra is. Az iskolai adókat azonban semmi esetre sem lehet ily alapon kivetni, mert azok az 1868. XXXVIII. t.-c. határozott rendelkezései értelmében az állami egyenesadók után vetendők ki. A 89.182/1927. VII. a. szám alatt kiadott körrendeletemből még csak az a legtávolabbi következtetés sem vonható arra, hogy a felekezeti iskolai adó alapja gyanánt a jövedelemadó is szolgálhat. A hivatkozott 89.182/1927. VII. a. számú körrendeletemben kifejezetten törzsadóról van említés téve. Törzsadók alatt pedig azokat az alapadókat értjük, amelyek a vonatkozó törvények értelmében a pótlék jellegű adók kivetésének az alapjául szolgálhatnak. Ilyenek a föld-, ház- és általános kereseti adók. A jövedelemadó törzs- vagy alapadónak nem tekinthető, annál kevésbbé, mert annak pótlékolását a vonatkozó törvé3* 885. sz. Jövedelem- adó után nem vethető ki iskolaadó.
