Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
16 megállapított rendjét, akkor a legbölcsebben és a leghasznosabban alkotott dolgok is ártani kezdenek, vagy használni megszűnnek, mert a változtatással segítő erejüket elvesztették, vagy mert az Isten így akarja büntetni az emberi kevélységet és vakmerőséget».1 Szükség van tehát a házasságnál a helyes rend helyreállítására, hogy mindenki meglássa az Isten elgondolását a házasságról s ahhoz alkalmazkodni törekedjék. Mivel azonban ennek a törekvésnek leginkább a féktelen szenvedélyek hatalma áll ellen, amelyek a legfőbb okozói a házasság szent törvényei megsértésének, s mivel az ember le nem győzheti szenvedélyeit, ha előbb meg nem hódol az Istennek, mindenekelőtt erre van szükség az Istentől megállapított helyes rend szerint. Biztos törvény ugyanis, hogy aki magát Istennek aláveti, az az isteni kegyelem segítségével úrrá tud lenni szenvedélyei és vágyai felett, viszont, aki föllázad Isten ellen, fájdalmasan fogja érezni magában a szenvedélyek belső harcát. Hogy milyen bölcs elrendezés ez, Szent Ágoston így fejti ki: «Ügy van helyesen: az alábbvaló legyen alávetve a fölebbvalónak s azért az az ember, aki önmagának alávetni akarja azt, ami benne alsóbbrendű, vesse alá magát Annak, aki nála fölebbvaló. Ismerd el a rendet, keresd a békét! Te Istennek, neked a test. Mi igazságosabb? Mi szebb? Te a nagyobbnak, a kisebb neked. Szolgálj te annak, aki téged alkotott, hogy neked szolgáljon, ami érted van. Nem úgy ismerjük a rendet s nem is úgy ajánljuk : Neked a test s te az Istennek, hanem Te az Istennek s neked a test. Ha elhanyagolod, hogy szolgálj Istennek, sohasem szolgál neked a test. Ha nem engedelmeskedel az Istennek, meggyötör téged a szolga».2 Az isteni Bölcseségnek ezen rendje mellett maga a népek Tanítója tesz tanúságot a Szentlélek Űristen sugallatára. Amikor megemlékezik a régi bölcsekről, akik az általuk megismert Teremtő Istentől az imádást és a tiszteletet megtagadták, azt mondja: «Azért az Isten átadta őket szivök vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket» és ismét: «Ezért az Isten átadta őket meggyalázó szenvedélyeiknek».3 Mert «az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád»,4 amely 1 Litt. Encycl. Arcanum. 10. Febr. 1880. 2 S. August. Enarrat, in ps. 143. 3 Rom. 1, 24—26. 4 Jak. 4, 6. nélkül — ugyancsak a nemzetek apostolának tanítása szerint — az ember nem fékezheti lázadozó kívánságait.1 Mivel tehát a vágyak heves támadása kellően meg nem fékezhető, ha a lélek a teremtő Istennek nem adja meg az alázatos imádás és tisztelet adóját, mindenek felett szükséges, hogy a házasság szent kötelékébe készülő jegyeseket Isten iránt igaz jámborság hassa át, amely egész életüket szabályozza, értelmüket és akaratukat Isten szent Fölsége iránt a legnagyobb tisztelettel eltöltse. Azért nagyon helyesen s teljesen a keresztény érzület szerint járnak el azok a lelkipásztorok, akik a házastársakat, hogy a házasságban Isten törvényétől el ne pártoljanak, mindenekelőtt jámborságra és vallásosságra buzdítják, hogy magukat Istennek egészen átadják, az ő segítségét állandóan kérjék, a szentségekhez járuljanak, Isten iránt jámbor és áhítatos lelkületűket és készségüket mindenkor és mindenben megőrizzék. Nagyon tévednek, akik a természetfölötti erőket lebecsülik, vagy figyelembe nem veszik s tisztán a természettudományok (élettan, átörökléstan stb.) eszközeitől és legújabb vívmányaitól várják azt a hatást, hogy az emberek szenvedélyeik fölött uralkodjanak. Nem azt akarjuk mondani, hogy az egyébként tisztességes természetes erőket semmibe se kell venni, hiszen ugyanaz az Isten a természetnek és a kegyelemnek alkotója s mindkét rendbeli javakat az ember használatára és hasznára szánta. Segíteni tehát lehet és kell is az embereken a természettudomány eszközeivel, de tévedés volna azt hinni, hogy ezek elégségesek a házasság tisztaságának biztosítására, vagy hogy ezek hatásosabbak, mint a természetfölötti kegyelem segítsége. A házasság és a hitvesi erkölcs összeegyeztetése a róluk szóló isteni törvényekkel, ami nélkül a házasság kívánatos helyreállítása eredménnyel nem járhat, csak úgy lehetséges, ha az emberek ezeket az isteni törvényeket könnyen, biztosan és minden tévedéstől mentesen megismerhetik. Pedig köztudomású, mennyi csalódásra nyílik alkalom és mennyi tévedés keveredik az igazság mellé, ha azt az egyeseknek a saját eszök világával, vagy a kinyilatkoztatás egyéni magyarázatával kell keresniük. S ha ez már más természetű igazságoknál is így van, sokkal nagyobb fokban megvan a házasságnál, ahol az érzéki ösztönök a gyarló embert könnyen egészen elborítják, megcsalják 1 Rom. 7, 8. Mély vallásosság. Engedelmesség az egyház iránt.
