Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Krisztusban Szeretett Híveink!
8 ha a különböző érdekeltségek, melyek ma versenytársakként, sőt legtöbb esetben ádáz ellenségekként állnak egymással szemben, közös céljaik igazságos érvényesítésére testvéri szeretettel szövetkeznek s azután a felek egymással jogos és méltányos egyezségre lépnek nem az önzés, hanem Isten atyai törvényeinek alapján. „Az államférfiak és a tisztességes polgárok legfőbb célja és törekvése legyen — írja XI. Pins pápa — az egymással szemben álló osztályok harcát megszüntetni, a különböző foglalkozási ágakat békés együttműködésre bírni. A rendiség helyes fölújítása a szociálpolitikai célkitűzés. Napjainkig még az erőszak társadalmi rendje uralkodik, mely ingatag és törékeny, mert ellentétes érzetű és ellenséges, tehát harcra, háborúra hajlamos osztályokra támaszkodik. Más megoldás alig lehetséges, mint a társadalmi szervezetben olyan jól rendezett szerveket, rendiségi alakulatokat teremteni, melyeknek az egyesek foglalkozásuk alapján volnának tagjai.“ Ha a munkaadók szervezete az isteni kinyilatkoztatás szellemében fogja megállapítani a munkaalkalmak feltételeit s ha a munkások szervezete menten minden pártpolitikai és szűkös, önző szemponttól ugyancsak Isten szándéka szerint s az általa szentesített erkölcsi elvek szellemében fogja vállalni és teljesíteni a kötelességeket, akkor béke lesz és kölcsönös boldogulás, de énéi kid csak harc és mindenek romlása, mert talán még sohasem volt nyilvánvalóbb Szent Pál szavainak érvénye, mint ma: „Ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek. csak a szabadságot ne adjátok alkalmid a testnek, hanem a lélek szeretetekben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény egy szóban teljesedik: Szeresd felebarátodat, mint tennmagadat. De ha egymást marjátok és eszitek, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek.“1 Amidőn azonban, Krisztusban Szeretett Híveink, aggódó főpásztori szeretetiinktől hajtva magyarázzuk néktek az emberséges együttélés és belőle származó társadalmi béke örök törvényeit, nem mulaszthatjuk el sürgetni, hogy addig is, míg Isten által a szivekbe oltott kölcsönös igazság elvei az élet egész vonalán érvényesülnek, mindenki, akit az Úr kegyelme megihletett és égi örömeinek részesévé tett. törekedjék a szeretet parancsát, mely „a tökéletesség köteléke,“2 teljesíteni s annak sugalmai alapján segíteni és vigasztalni ott, ahol emberi törvények és intézmények a földi létet terhessé teszik. Súlyos tévedés u. i. azt hinni, hogy csak törvényes intézkedések enyhítik a köznyomort s száríthatják fel a könnyeket. Ellenkezőleg az irgalmas szeretet az, mely testi és lelki jótetteivel enyhíti a fájdalmat, segít hordozni a keresztet s teremti meg kicsinyek és nagyok között azt a testvéri egyetértést, mely minden paragrafusnál jobban biztosítja az emberiség boldogulását. „Az Isten országa u. i. nem étel és nem ital, — mondja a nemzetek apostola — hanem igazság, béke 1 Gal. V. 13—15. » Kol. III. 14.
