Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
4 A hitvesi hűség. A házasság egysége. ság legelső célja a gyermeknemzés és a gyermek- nevelés».1 Végül nem hallgathatjuk el, hogy az új életet fakasztó, Istentől nyert emberi képesség tisztességes használata kizárólag a házasok joga és kiváltsága s föltétlenül csak a házasság szent korlátái között maradhat — épen a gyermek javára a szülőkre rótt kettős föladatnak nagy méltósága és kiváló jelentősége miatt. A házasságnak második java, amelyet — mint említettük — szent Ágoston fölsorol, a hűség, vagyis a hitveseknek a házassági szerződés betartásában való kölcsönös hűsége, úgyhogy ami az isteni törvénnyel szabályozott házasságkötésből kifolyólag egyedül a hitvestársnak a joga, azt a másik hitves neki meg ne tagadja s másnak meg ne engedje, sőt magának a hitvestársnak se engedjen meg olyasmit, ami mint az isteni joggal és törvényekkel ellenkező és a hitvesi hűséggel összeférhetetlen, egyáltalán tilos. A hűség elsősorban a házasság tökéletes egységét követeli meg, amelyet a Teremtő az ősszülők házasságában megállapított, mert azt egy férfi és nő között kötötte. S bár az Isten, mint legfőbb törvényhozó, az őseredeti törvényt az idők folyamán bizonyos időre valamelyest enyhítette, egészen kétségtelen, hogy az evangéliumi törvény egészen visszaállította az eredeti és tökéletes egységet s megszüntetett minden kivételt, amint Krisztus szavai, az egyház állandó tanítása és gyakorlata világosan bizonyítják. Joggal nyilatkoztatta ki azért a trienti szent zsinat: «Ez a kötelék csak két embert köt és kapcsol össze. Jézus Krisztus világosan így tanította, mikor mondta: Ennélfogva már nem ketten vannak, hanem egy test».2 S az Ür Jézus Krisztus nemcsak a soknej űséget és a sokférj űséget — akár egyidejű, akár egymásutáni formájában — s a házassági hűség minden külső megsértését ítélte el, hanem, hogy a házasság szentélyének tisztasága tökéletesen megőriztessék, még az egységgel ellenkező szándékos gondolatokat és kívánságokat is megtiltotta: «Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében».3 Krisztusnak ezt a tilalmát még a házastárs beleegyezése sem hatálytalaníthatja, mert isteni és természeti törvény nyilatkozik meg benne, amelyet emberi akarat le nem 1 E. T. c. 1013. §. 1. 2 Conc. Trid. sess. 24. 3 Máté 5, 28. ronthat és nem módosíthat.1 Sőt, hogy a házassági hűség annál fényesebben tündököljön, a házastársak kölcsönös érintkezésének a családban a tisztaság jegyét kell magán hordania, olymódon, hogy a hitvesek mindenben az Isten és a természet törvényéhez alkalmazkodnak s az Isten nagy műve iránt alázatos tisztelettel a Teremtő végtelenül bölcs és szent akaratát követni igyekeznek. S ez a — szent Ágoston által szűziesnek nevezett — hűség könnyűvé, kellemessé és fölemelővé válik egy másik kiváló tényezőnek, a hitvesi szeretetnek erejéből, amely a házasélet összes kötelességeit átjárja és a keresztény házasságban a legelőkelőbb szerepet játssza. Megköveteli a házassági hűség, hogy a férjet és feleséget egészen különleges, szent és tiszta szeretet kösse össze s ne úgy szeressék egymást, mint a házasságtörők, hanem amint Krisztus szerette az ő egyházát, mert ezt a szabályt szent Pál apostol írta elő, midőn mondja:2 «Ti férjek szeressétek feleségteket, amikép Krisztus is szerette az egyházat». Krisztus pedig határtalan szeretettel ölelte magához az egyházat s nem a saját, hanem kizárólag a Jegyesnek érdekét tartotta szem előtt.3 Tehát nem olyan szeretetről van szó, amely csak az érzékiség gyorsan múló kívánságain alapszik, vagy csak becéző szavakban nyilvánul, hanem amely a lélek legbensőbb érzésein nyugszik, — s mivel a szeretet próbaköve a tett4 — külső cselekedetben is bizonyosságot tesz magáról. 5 a szeretetnek külső munkája a családban nemcsak a kölcsönös megsegítésre szorítkozhatik, hanem arra is kiterjed, sőt elsősorban arra kell törekednie, hogy a házasok egymást a belső lelki kialakulásban, fejlődésben és tökéletesedésben támogassák, hogy az életközösségből kifolyólag az erényekben folytonos előhaladást tegyenek, különösen az isteni és a felebaráti szeretetben, amelyen végeredményben «az egész törvény függ és a próféták».5 Hiszen a tökéletes életszentségnek az Isten által az emberek elé állított mintaképét — az Űr Jézus Krisztust — valamennyien követhetik és tartoznak' is követni, bármilyen a társadalmi állásuk vagy a tisztességes foglalkozásuk, sőt Isten segítségével a legnagyobb lelki tökéletesség fokára is emelkedhetnek, amint a szentek nagy száma bizonyítja. A hitveseknek kölcsönös lelki kialakítása, egy1 Decr. S. Officii, 2. Martii 1679. propos. 50. 2 Ef. 5, 25 és Kol. 3, 19. 3 Római katekizmus, 2. fej. 8. kérdés. 1 S. Greg. Magn. Homil. 30. in Evang. n. 1. (Ján. 24, OQ _Q1 \ 6 Máté 22, 40. Szent és tiszta szeretet. Kölcsönös segítség. *
