Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XI.

XI 3583. sz. Külföldi magyarok lelki gondozása. Nr. 3720 Teljes búcsú az Oltáriszent- ség előtt breviáriu- mozóknak. Nemcsak a külföldre szakadt sok magyar honfitársunk vezetőitől, hanem a hazai kor­mányhatóságoktól is újra meg újra informá­ciókat kapok arról a nagy lelkipásztori szük­ségről, mellyel a kivándorolt magyarság küz- ködik. Jelentést vettem például arról, hogy Brazíliában Sao Paulo államban magában 54.000 magyar van. Ugyanennyire tehető azok száma, akik Argentineában Buenos Aires kör­nyékén telepedtek meg. Ismeretes az is, hogy állandóan tart a kivándorlás Kanadába, ahol a többi európai nemzetek mellett magyarok is kezdik lassan benépesíteni a szélső Nyugat vidékeit. Mindnyájan érezzük az egyházme­gyénkben uralkodó paphiány nyomasztó ha­tását, de különösen én mint főpásztor, akinél egybefutnak a papot kérő levelek és jelentések. Ezen helyi paphiány ellenére sem tudok né­mán elmenni a távoli kontinensről jövő, ma­gyar könnyekkel kísért sürgetések mellett, melyekből kicsendül az Üdvözítő szava : Mes­sis multa, operarii autem pauci. Bármennyire nehéz is nekem egv-egy papomtól megválni, ha csak rövid néhány évre is, mégis szívesen küldenék el néhányat a külföldi magyarok szolgálatára, mert tudom, hogy így az Üdvözítő szent akarata szerint cselekednék. Nem akarok senkit sem kényszeríteni ilyen rendkívüli missióra, de ha valaki önként jelentkeznék, igen nagy örömet szerezne nekem. Nem arról volna szó, hogy végleg elhagyja hazáját és j szülőföldjét, hanem hogy talán csak néhány \ évre kimenjen és lelkipásztora legyen sokat szenvedő és nehezen élő magyaroknak. Ha valaki hivatást érezne magában arra, hogy csak néhány évre is szolgálatába álljon az új hazát kereső magyaroknak, jelentkezzék nálam s én főpásztori lelkem egész melegével fogom őt elhatározásában megerősíteni és mindent megteszek aziránt, hogy önként vállalt mis­siója minél sikeresebb legyen. Esztergom, 1930. Szent András apostol ünnepén. XL Pius pápa Őszentsége mindazoknak, kik a breviáriumot az Oltáriszentség előtt mondják el, teljes búcsút engedélyezett. Az idevonatkozó rendelkezést örvendetes tudo- másvétel céljából teljes egészében közlöm : sSsmus D. N. Pius div. Prov. Pp. XI. in Audientia die 17 Octobris c. a. infrascripto Card. Poenitentiario Maiori impertita, vota sacerdotum in civitate Lauretana occasione X. Eucharistici conventus nationalis coaduna­torum libentissime excipiens, ad cleri devo­tionem et amorem erga Augustissimum Eu­charistiae Sacramentum magis magisque fo­vendum, benigne concedere dignatus est ut clerici in sacris constituti, qui integrum divi­num Officium quamvis in partes distributum, coram Ssmo Sacramento sive publicae ado­rationi exposito, sive in tabernaculo adservato, recitaverint, indulgentiam plenariam, suetis conditionibus, lucrari valeant. Praesenti in perpetuum valituro absque ulla Brevis expe­ditione et contrariis quibuscumque minime obstantibus. Datum Romae ex Aedibus S. Poeniten- tiariae, die 23 Octobris 1930. L. Card. Lauri, Poenitentiarius Maior. L. -j- S. I. Teodori. S. P. Secretarius.“ A közigazgatási hatóság X. Y. plébános­nak járó párbérjárandóság megfizetésére köte­lező határozata ellen benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban a nm. vallás- és közokt. miniszter úr 1930. ápr. 11-én 170—6/44—930. sz. a. hozott véghatározatának indokolásából tudomásvétel és követendő eljárás céljából szükségesnek tartom közölni a következőket: „Ebből a konkrét ügyből kifolyólag ismé­telten ki kell fejeznem azt az álláspontomat, hogy a párbérszolgáltatások ügyeiben minden­nemű intézkedés és határozathozatal éspedig úgy a kötelezettség jogi alapjára, mint pedig annak mérve tekintetében közigazgatási úton és végső fokon hozzám tartozik. Ľ jogkör forrása ugyanis a magyar apos­toli király főkegyúri joga, melynek gyakorlása évtizedek óta, mióta az alkotmányos minisz­térium fennáll, a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium útján történt és történik. Minthogy az ilyen ügyekben való intézkedést az élet követelményei a főkegyúri jog mai függő helyzete idején is szükségessé teszik, a főkegyúri jogból származó ezen hatáskör nem szűnhetett meg, hanem továbbra is a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter jog­körében maradt. Ép ezért azt a gyakorlatot, 13 3264. sz. Párbérszol­gáltatások ügyében intézkedés éshatározat- hozatal végső fokon a kultusz­miniszter­hez tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents