Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VII.

dést vizsgálat tárgyává tettem s annak eredményéhez képest szives tudomásul az alábbiakat közlöm.

A betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927. XXI. törvénycikk 1. §-ának 16. pontjában és az 55. §-ának első bekezdésében valamint az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás tárgyában rendelkező 1928. XL. törvénycikk 1. §-ának első (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetekkel kapcsolatban csak az ezek által fenntartott vagy kezelt intézmények, intézetek, vállalatok és üzemek biztosítási kötelezettségét állapítják meg. Ellenben minden feltétel mellőzésénél kizárták a biztosítás köréből a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalait a képviselőház munkaügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának az első helyen hivatkozott törvény miniszteri javaslatához fűzött együttes jelentésének az Í. §-ra vonatkozó indokolásából kitűnő abból az okból, mert a törvényjavaslat első benyújtása óta eltelt idő alatt az egyes vallásfelekezetek hivatott képviselői részéről nem nyilvánult meg a kellő készség arra, hogy a kötelező biztosításnak hivatalokra való kiterjesztését szívesen fogadják.

Minthogy tehát a betegségi és a baleseti, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalaira nem terjed ki, az ezekben foglalkoztatott munkavállalók biztosítási kötelezettségét sem lehet megállapítani, mert az 1927. XXI. törvénycikk 3. és 56. jj-ának első bekezdésében valamint az 1927. XL. törvénycikk 3. ij-ának első bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében betegség és baleset, valamint öregség és rokkantság esetére való biztosításra csak azok a munkavállalók kötelezettek, akik a fentebb hivatkozott törvény- szakaszok értelmében biztosítási kötelezettség alá eső vállalat, üzem, hivatal vagy foglalkozás körében teljesítenek munkabér fejében szolgálatot.

Mindezekre való tekintettel és figyelemmel arra is, hogy a szóbanforgó hitfelekezeti alkalmazottak kétségtelenül egyházi hivatali alkalmazottaknak tekintendők, nyilvánvaló, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet kiskunhalasi kirendeltsége helyesen és törvényszerűen járt el akkor, amidőn a tévedésből biztosításra elfogadott szóbanforgó munkavállalókat tévedésének felismerésekor a biztosított tagok sorából törölte.“

Esztergom, 1930. július 10.

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosítására vonatkozó pénzbírságok tárgyában kiadott 865—5—70/1929. VIII. a. számú rendeletét tudomás végett egész terjedelmében közlöm: „A 2-ik és 3-ik Ízben történt igazolatlan iskolamulasztások után kiszabandó bírságpénzek megállapítása tekintetében az illetékes községi elöljáróságok különböző gyakorlatot követvén, az elöljáróságoknak ese- tenkint való megfelelő utasítása szempontjából a következőket közlöm a Címmel: A 2-od és 3-ad Ízben igazolatlan iskolamulasztások megtorlása iránt az 1921. évi XXX. t.-c. 9. vj-a akként rendelkezik, hogy az igazolatlanul mulasztó mindennapi tanköteles gondviselőjére 2-od ízben minden elmulasztott félnap után 4 (négy) korona, 3-ad ízben pedig minden elmulasztott félnap után 8 (nyolc) korona bírság szabandó ki, míg a továbbképző (ismétlő) népiskolai tanulók után, tekintet nélkül a mulasztott félnapok számára 2-od Ízben 50 (ötven), 3-ad Ízben 100 (egyszáz) korona bírság. Az 1928. évi X. t.-c. 15. ij-ának második bekezdése alapján és az 1924. évi 5340. M. E. számú rendelet 5. ij-ának negyedik bekezdéséhez képest ezek a bírságok ma így alakulnak : Mindennapi tanköteles igazolatlan mulasztása esetén, minden mulasztott félnap után "2-od ízben Ili fillér. 3-ad ízben 32 fillér; továbbképző népiskolai tanulónál, tekintet nélkül a mulasztott félnapok számára, 2-od Ízben 2 (két) pengő, 3-ad ízben 4 (négy) pengő a bírság. Bár a jelzett összegben kiszabható pénzbírságok mértéke az 1921. évi XXX. t.-c. céljához képest nyilvánvalóan alacsony, a kérdésnek törvényhozási úton leendő újabb rendezését most nem tarthatom időszerűnek, hanem az igazolatlan mulasztások csökkentését az idézett törvény 8. és 9. §-aiban foglalt rendelkezések pontos, szigorú és főleg leggyorsabb végrehajtása útján kívánom elérni. Epen ezért az első, másod és harmad izbeni mulasztás megtorlásának, illetve a bírság kirovásának az elrendelt határidők pontos betartásával való meggyorsítását — ahol a bírság kivetésén van a fősúly — kell szigorúan megkívánnom, mert ez képezi a törvény hatályos végrehajtásának előfeltételét. A bírságolás ugyanis ezekben az esetekben nemcsak a mulasztások megtorlásaként jelentkezik, hanem az igazolatlan mulasztás negyedszeri, vagy többszöri ismétlődése — mint kihágás — érzékeny pénz — sőt pénz — és elzárásbüntetést fog maga után vonni. S itt rámutatok a törvény 10. §-ának második bekezdésére is, mely szerint a kihágási eljárás megindítandó arra való tekintet nélkül, hogy a 9. §-ban említett bírságolási eljárás befejezést nyert-e

2221. sz. Iskoláztatási kötelezettséggel kapcsolatos pénzbírságok.