Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

III.

amennyit csak tudnak a népek megmentése érdekében és mindenekelőtt táplálják a maguk lelkében és élesszék a másokéban a szeretetet, minden erény úrnőjét és királynéját; mert első sorban a szeretet bőséges szétáradásától kell remélnünk a javulást; azon keresztény szeretetről beszélünk, mely az egész evangéliumot magában foglalja és amely, mindig kész lévén magát átadni a felebarát megsegítésére, legbiztosabb ellenszer a világ kevélységével és a féktelen önzéssel szemben. Ennek az erénynek teendőit és fenséges tulajdonságait jellemezte sz. Pál apostol e szavakkal : a szeretet tűrő, kegyes, nem keresi a magáét, mindent elvisel, mindent elszenved“ (XIII. Leo, Reni ni novarum).

Ezen alapelvek és szabályok világánál tisztán látszik az út, melyet követni kell, hogy a feltett kérdésben helyes Ítéletet mondhassunk.

És hogy a keresztény munkásszervezetekkel kezdjük: a keresztény munkásoknak vitathatatlan joguk van önálló, a munkaadókétól független szervezetekbe tömörülni anélkül azonban, hogy ezért ellenfelekké legyenek. Különösen akkor, ha mint a jelen esetben az ilyen szervezeteket az illetékes egyházi hatóság kezdeményezte és bátorította a katholikns szociális erkölcs szellemében, melynek szabályai statútumaik értelmében kötelezik a tagokat szervezeti működésükben, melynek a Rerum novarum szellemében kell történnie.

Nyilvánvaló továbbá, hogy az ily szervezetek alapítása, melyek a munkaadókétól függetlenek, nem összeegvezhetetlen a békével; mert mig egyrészről az osztályharcot és kollektivizmust alapelvileg minden alakjában kizárják, másrészről a kollektiv szerződéseket megengedik, hogy így békés viszonyt teremtsenek tőke és munka között.

Az ipari vállalkozóknak ebben nem kell bizalmatlanságot látniok, különösen a jelen viszonyok között, mikor a szocialista-kommunista szakszervezetekkel szemben oly világos annak szükségessége, hogy előmozdítsuk és kedvezésben részesítsük azon szervezeteket, melyekben a keresztény munkások alkalmat találnak gazdasági és földi érdekeik gondozására anélkül, hogy szellemi és örök javaik kárt szenvednének.

Úgy látszik, hogy ebben a pontban a két viszálykodó szervezet közt nincs nézeteltérés. Tényleg Mathon úr második értesítésében kijelenti, hogy a Munkaadó-Szövetség melegen óhajtja a valóban keresztéiig munkásszervezetek alapítását, melyek a munkások érdekeit képviselik, ezen érdekeket az övéivel szembeállítják és teljes szabadsággal és önállósággal tárgyalnak a munkaadók szövetségével; ezek is, azok is vizsgálják meg az ellentétek okait a méltányosság és igazság szabályai szerint, a keresztény szeretet rövidsége nélkül, melynek mindegyikük szivében uralkodnia kell.

A különbség csak ott van, hogy a Munkaadók Szövetsége azt véli, hogy mindezideig a keresztény munkásszervezetek tényleg nem keresztények, más szóval azt gondolja, hogy nyilvános működésükben tényleg nem maradnak hívek a keresztény erkölcs szabályaihoz és ennek az állításnak alátámasztására bizonyos számú bizonyítékot hoz fel.

A feljelentők tiszta szándékától és jóhiszeműségétől eltekintve is azonnal látható, hogy mily súlyos az elhangzott vád. Azért a sz. Congregatio Ítélete megejtése előtt számos és pontos vizsgálatot tartatott; így teljesen megbízható forrásokból teljesen hiteles értesüléseket tudott szerezni avégből, hogy megítélhesse az ily súlyos szemrehányás alapos vagy alaptalan voltát. Miután ez megtörtént, a sz. Congregatio kötelességének tartja megcáfolhatatlan bizonyítékok és összegyűjtött tanúvallomások alapján kijelenteni, hogy ezen vádak közül egyesek túlzottak, más súlyosabbak pedig, melyek a munkásszervezeteknek marxista szellemet és államszocializmust tulajdonítanak, teljesen alaptalanok és igazságtalanok.

Mindamellett a sz. Congregatio nem tagadja, hogy a keresztény munkásszervezetek némely taktikai hibát követtek el és hogy a tagok közül egyik másik a nyilvánosság előtt oly kijelentéseket használt, melyek a katho- likus tannal egészen össze nem egyeztethetők.

Óhajtja tehát a sz. Congregatio, hogy a munkásszervezetek vezetői buzduljanak fel ezen és gondoskodjanak tagjaik hathatósabb szakegyesületi neveléséről, felhasználva azon eszközöket, melyeket dicséretes módon máris igénybe vesznek: a titkárságokat, a szociális ipari heteket, tanulmányi köröket, vezetők gyűlését, lelkigyakorlatokat; mindezt a célból, hogy szervezeteik tevékenységét keresztény szellemmel töltsék el, mely szeretetből, igazságból és mérsékletből áll. Erre vonatkozólag az ifjúság időszerű és tökéletesebb szociális nevelése érdekében ajánlja a sz. Congregatio, hogy patronázsok és különböző nevelő intézmények keretében az ifjúság értelmi fokának megfelelő szociális nevelés adassák (mint azt némely egyházmegyében máris megvalósulva látjuk): ennek az oktatásnak az eredménye az lesz, hogy nemcsak megerősíti a fiatalokat a tévelyek ellen, melyeknek ki vannak téve, hanem meg is ismerteti velük az Egyház: jótékony működését a szociális téren.