Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

III.

34

„Bizonyos, hogy soha semmiféle korban nem lehetett tapasztalni a mindenféle, de különösen a munkásszervezetek oly sokaságát, mint napjainkban. Honnan erednek a legtöbben, mire törekszenek, mily utakon járnak, azt itt nem vizsgáljuk. Mégis sok jelíel van alátámasztva az a vélemény, hogy rendszerint titkos vezetők irányítják őket és hogy oly rendelkezéseknek engedelmeskednek, melyek mind a keresztény szellemmel, mind a népek biztonságával ellentétben állanak és hogy miután az összes vállalatokat befolyásuk alá kerítették, nyomorral kell lakolnia annak a munkásnak, ki esetleg vonakodik közéjük állani. A dolgok ily állása mellett a keresztény munkásoknak csak kétféle választásuk lehet: vagy belépnek ezen vallásellenes szervezetekbe, vagy maguk alapítanak szövetséget és egyesítvén erejüket kivonják magukat az igazságtalan és elviselhetetlen iga alól. Hogy az utóbbit kell választani, van-e, aki ezen legkevésbé is kételkednék, ha szívén hordja az emberiség javát a fenyegető veszedelemmel szemben? (Rerum novarum.)

III. Az Egyház felszólít bennünket, hogy ily munkásszervezeteket alakítsunk.

„Első sorban követeljük, hogy a katho- likusok között ily szervezetek alakíttassanak, melyek többé-kevésbé mindenütt meglegyenek a szociális érdekek védelmére. Mert az egyesületek e fajtája nagyon megfelel a mi korviszonyainknak; tagjaiknak lehetőséget nyújtanak, hogy gondoskodjanak érdekeik védelméről és egyidejűleg hitüket és erkölcseiket is ápolják (X. Fiús Brazília érsekeihez és püspökeihez, 1911. január 6).

Ugyanez a pápa Medolago Albani grófot 1904. március 19-én egy levelében így buzdította: „Kedves Fiam! Folytasd, ahogy eddig tetted, ne csak tisztán gazdasági intézményeket létesíts és vezess, hanem más rokon intézményeket is, munkás- és munkaadó-szervezeteket, megteremtve köztük a kölcsönös megértést ; továbbá néptitkárságokat, melyeknek célja jogi és közigazgatási természetű tanácsokat adni . . .; bíztatásban és megerősítésben nem lesz hiány.“

Es az itáliai gazdasági egyesületek igazgatóihoz a következő szavakat intézte : „Mily intézményeket mozdítsatok elő különöskép szövetségiekben ? Találékony szeretetetek fogja ezt eldönteni. Ami minket illet, mi az úgynevezett szakegyesületeket nagyon célszerűeknek tartjuk.“

XY. Benedek 1919. május 7-én Murry autoni kanonoknak a bíboros államtitkár által azt íratta, hogy „szeretné megkönnyítve látni az igazi szakegyesületek alapítását és elterjedését egész Franciaországban, keresztény szellemmel telített hatalmas szervezeteket, melyek kiterjedt általános szövetségekben testvériesen egyesítenék a különböző szakmák munkásait és munkásnőit. Nagyon jól tudja, hogy mikor ezen bíztató szót kimondja, a munkásosztály legszentebb érdekei mellett a szociális békét is szolgálja, melynek ő a legfőbb képviselője és a nemes francia nép érdekét is, mely annyira szívén fekszik.“

Dicsőségesen uralkodó XI. Fiús pápa 1922. december 31-én Zirnheld úrhoz, a francia keresztény munkásszövetség elnökéhez, a bíboros államtitkár által a következő levelet Íratta: „A Szentatya élénk örömmel hallott ezen csoport haladásáról, mely a munkás- osztály emelésére törekszik az evangélium azon elveinek gyakorlati alkalmazásával, melyeket az Egyház a szociális kérdések megoldásánál mindig igénybe vett. A Szentatyának legfőbb óhaja, hogy az Önök csoportjainak katholikus tagjai mindig törekedjenek megőrizni élő hitüket és buzgó jámborságukat a különböző katholikus vallási gyakorlatokkal, melyekből a személyes megszentelődésen kívül a buzgóság- és önmegtagadáshoz azt a lelkesedést merítik, melyet szervezeteikben tanúsítanak.“

IV. Az Egyház azt akarja, hogy a munkásszervezetek a hit és keresztény erkölcs szerint legyenek alapítva és vezetve.

„Általános és állandó szabály legyen az egyesületek szervezésénél és vezetésénél, hogy azok minden tagnak megadják a legalkalmasabb eszközöket, melyekkel a legkönnyebben és legrövidebb úton elérik azt a célt, melyet maguk elé tűztek és amely a testilelki és anyagi javak lehető legnagyobb mérvű növelésében áll. De világos, hogy mindenekelőtt a főcélt kell figyelembe venni, t. i. az erkölcsi és vallási tökéletesedést; ez a végcél első sorban az, melynek ezen egyesületek működését irányítania kell, mert különben csakhamar elfajulnak és lesülyednek azon szervezetek nívójára, melyekben a vallás semmi szerepet nem játszik“ (XIII. Leo, Remin novarum).

„Ez épen az oka, amiért soha sem bátorítottuk a katholikusokat, hogy oly egyesületekbe lépjenek, melyek a nép gazdasági helyzetének javítására törekszenek, vagy hogy ilyeneket alapítsanak, anélkül, hogy ugyanakkor ne figyelmeztettük volna őket, hogy ilyen intézményeket a vallás szellemének kell támasztania, kísérnie és fenntartania“ (XIII. Leo, Graves de communi, 1901. január 18).

„Semmi esetben, még földi dolgok terén sem áll a kereszténynek jogában, hogy elhanyagolja a természetfeletti érdekeket; ellenkezőleg a keresztény tan előírásai kötelessé-