Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

III.

729 sz.

A Congregatio Concilii a kath. szociális tan elveiről.

kozzunk a szent missiók sikeréért! 3 Miatyánk és 3 Üdvözlégy. Utána: Szűz Mária, Magyar- ország Nagyasszonya könyörögj érettünk! Szent István király könyörögj érettünk ! Szent Imre herceg könyörögj érettünk!“

5. A missiók vezetőit felhatalmazom, hogy az Oltáriszentséget ájtatosság keretében imádásra kitehessék (expositio publica, Can. 1274.) és körmenetben körülhordozzák.

6. Azok a világi papok, akik kifejezetten nincsenek bekapcsolva valamely plébánia lelkipásztorkodó papjai közé (hittanárok, hitoktatók stb.), kötelesek legjobb tehetségük szerint résztvenni a gyóntatásokban s lehetőség szerint a missiós beszédekben is. Ezért a missió alatt Nagycsütörtök előtt Budapestről eltávozniok nem szabad még akkor sem, ha állásukkal járó kötelességeik ezt egyébként megengednék.

Esztergom, 1930. március 6-án.

A római Szentszék mindig atyai gondoskodással tekintett a legutolsó idők legfontosabb társadalmi problémája, a munkáskérdés felé. A Rerum novarum encyklika megjelenése óta, melyben XIII. Leo a liberalizmussal szemben körvonalozta a keresztény szellemű munkás- mozgalmak irányító elveit, sokszor adott útmutatást a világegyház különböző helyein a szervezkedéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekben. Újabban a Congregatio Concilii prefektusa, Sbarretti bíboros,Lienart Achilles lille-i püspökhöz hosszabb levelet intézett, melyben megismétli a kath. szociális tan elveit és összegyűjti a Szentszéknek megnyilatkozásait a munkáskérdésről. Közhasznú voltára való tekintettel jónak láttam az egész levél fordítását közölni. (Az eredetit lásd A. A. S. 1929. évf. 494. o. skk.)

Mél ló súgás és Főtiszt elendő Uram;... Mathon Jenő úr, a roubaix-tourcingi kerület Munkaadó-Szövetségének nevében azon kérelemmel fordult a S. Congregatio Concilii-hez, mondana Ítéletet ama viszály ügyében, mely nevezett Szövetség és u. a. kerület munkásszervezetei között keletkezett. A komoly és kényes kérdésnek íigyelmeS és érett megfontolása után a Congregatio a következő hatá- rozatokat hozta, melyeket Méltóságoddal közöl azon reményben, hogy azok az érdekelteknek tudomására hozva alkalmasak lesznek megszüntetni a nézeteltéréseket és rávenni a katho- likusokat, hogy minden erejüket egyesítsék a vallás és társadalmi rend ellenségeivel szemben.

A sz. Congregatio mindenekelőtt helyénvalónak tartja annak felemlítését, hogy nem lehet az Egyház illetékességét ily kérdésekben

kétségbe vonni azon ürüggyel, hogy tisztán gazdasági érdekről van szó. XIII. ,Leo pápa ezen illetékességet kimondta, mikor „Rerum novarum“ kezdetű encyklikájában a munkaadók és munkások viszonyáról értekezve így kezdte: „Határozottan és jogunknak egész teljességében fogunk ezen kérdés tárgyalásához.“ X. Pius pedig 1912. szeptember 24-én kelt „Singulari quadam“ kezdetű encyklikájában így nyilatkozott: „A szociális kérdés és a viták, melyek a munka természete és tartama, a bér és sztrájk felől vele kapcsolatban vannak, nem tisztán gazdasági természetűek és épen azért nem olyanok, hogy azokat az Egyház tekintélye nélkül meg lehetne oldani.“ Következőleg hasznos és szükséges is lesz az ellenfeleknek legalább nagy vonásokban emlékezetébe idézni a katholikus szociális tan alapelveit és az erkölcsi rendnek azon gyakorlati szabályait, melyeket a legfőbb egyházi hatóság bocsájtott ki avégből, hogy a keresztény munkások szervezeteit és azok tevékenységét szabályozza.

I. Az Egyház elismeri és megerősíti a munkaadóknak és munkásoknak azon jogát, hogy szakszervezeteket alapítsanak akár külön- külön, akár együttesen és e szervezetekben a szociális kérdés megoldásának hathatós eszközeit látja.

„Maguk a munkaadók és munkások különöskép elősegíthetik a szociális kérdés megoldását mindazon egyesületekkel, melyek alkalmasak arra, hogy hathatósan enyhítsék a nyomort és közeledést teremtsenek a két osztály között ... Az első hely azonban a munkások szervezeteit illeti, melyek önmagukban is csaknem valamennyi ily eszköz birtokában vannak . . . Minthogy manapság a nép műveltebb, a szokások finomabbak és az igények számosabbak, nem lehet kétségbe vonni, hogy e szervezeteknek az új viszonyokhoz kell alkalmazkodniok. Megelégedéssel látjuk tehát mindenfelé az ily szervezetek létrejöttét, részben tisztán munkásokból, részben vegyesen : munkásokból és munkaadókból; csak kívánatos, hogy e szervezetek számban és tevékenységben erősödjenek“ (XIII. Leo, Rerum novarum, 1891. május 15).

„Ha egyesületekben akarunk tömörülni, óvakodnunk kell egy tévedéstől. Es itt főleg a munkásokról akarunk szólani, kiknek kétségkívül megvan a joguk a társulásra avégből, hogy érdekeiket megvédjék. Az Egyház ehhez jóváhagyását adja és a természet sem szól ez eilen“ (XIII. Leo, Longinqua Oceani, 1895. január 6.).

II. A dolgok jelen állásánál az Egyház ily szakegyesületek alakítását erkölcsileg szükségesnek tartja.