Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
dogasszony, továbbá Szent István első vértanú és Szent István király ünnepe böjti, vagy megtartóztatási napra esik. 2. Egyes községek, midőn egyháznapja, védőszentjének ünnepe (búcsúk) böjti, vagy megtartóztatási napra esik. 3. A hadsereg, a pénzügyőrség, a csendőrség, a rendőrség tagjai és a fogházak személyzete minden böjti és megtartóztatási napon, kivéve karácsony vigíliáját és nagypénteket. VI. Kivételes felmentvéngben részesülnek a luiseledelektől való megtartóztatás parancsa alól: 1. Egyes községek, midőn országos vásár megtartóztatási napra esik. 2. Egyes személyek: aj a gyári munkások és mindazok, akik vendéglőkben kénytelenek étkezni, minden napon, kivéve hamvazószerdát, nagyhét két utolsó napját, karácsony és pünkösd vigíliáját ; b) a vonatvezetők, az utasok és mindazok, akik egészségük helyreállítása céljából fürdőhelyeken tartózkodnak hozzátartozóikkal együtt; alamizsnából élő szegények, továbbá a függő viszonyban levő személyek (pl. cselédek), ha böjti eledelt nem kapnak, minden napon, nagypénteket kivéve ; c) az V. 3. alatt felsoroltak családjai, minden napon, kivéve karácsony vigíliáját és nagypénteket. VII. Az évnek minden böjti napján szabad az ételeket zsírral elkészíteni és megvan engedve az enyhített böjti napokon, ugyanazon étkezés alkalmával húst és halat enni. VIII. A hústól való megtartóztatásra köteles minden katholikus hívő, ki hetedik életévét betöltötte. A teljes böjt, mely magában foglalja úgy a húseledelektől való megtartóztatást, valamint a csak egyszeri jóllakást, azon katho- likust kötelezi, ki huszonegyedik (21) életévét betöltötte, de hatvanadik (60) évét még el nem érte. Azon teljes böjtre kötelezettekre nézve azonban, kik fáradságos munkát végeznek, a többszöri jóllakás tilalma nem vonatkozik. IX. Aki az elsorolt felmentvényeket igénybe veszi, az Apostoli Szentszék ezen elnéző kegyességére az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gyakorlásával, buzgóbb imádság, valamint alamizsna-osztogatás által iparkodjék magát érdemessé tenni. Esztergom, 1930. február 8. A korpótlékok 100%-os valorizálása érdekében előterjesztést tettem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, aki azonban arról értesített, hogy a jelen gazdasági viszonyok között a püspöki kar nevében tett előterjesztésemnek nem tehet eleget. Vonatkozó átiratát a következőkben közlöm: „A m. kir. vall. és közoktatásügyi minisztertől. 170—1/404—929. szám. Főmagasságú dr. Serédi Jusztinján bíbor- nok-hercegprímás, esztergomi érsek úrnak, Esztergom,. Eőmagasságú Bíbornok, Herceg- prímás, Érsek Ur! Folyó évi november hó 9-én 3679 szám alatt kelt nagybecsű átiratára, melyben a nagyméltóságú püspöki kar ez évi őszi konferencián történt megbeszélése alapján azt az előterjesztési méltóztatik tenni, hogy a jelenleg 50%-ban valorizált Jelkészi korpótlékot 100%-ban valorizáljam, van szerencsém tiszteletteljesen azt válaszolni, hogy bármenynyire is értékelem és méltányolom a nagyméltóságú püspöki kar kérelmének indokolását, a jelen gazdasági viszonyok mellett nem tudom a valorizálást 100°/o-ban biztosítani. A magyar képviselőház a folyó évben határozatot hozott, melyben utasítja a kormányt, hogy a következő évek költségvetésének ösz- szeállításánál a kiadások apasztására törekedjék. E határozat alapján kénytelen vagyok az 1930/31 -iki költségvetést jelentékenyen csökkenteni. Nemcsak nincs módomban új terheket felvenni költségvetésembe, a 100%-os korpótlék valorizáció 533.250 P többletet jelentene, hanem még a meglevőket is le kell szállítanom. Fenti indokokból tehát legnagyobb sajnálatomra nem tudok a nagyméltóságú püspöki kar Eminenciád elől hivatkozott nagybecsű átiratában foglalt előterjesztéséhez hozzájárulni. Fogadja Eminenciád kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1929. évi december hó 12-én. Ivlebelsberg sk.“ Esztergom, 1930. január 3. 1602/929. sz. Korpótlékok teljes valorizálása egyelőre nem remélhető. Az 1924. évi IV. t.-c. végrehajtásaképen kiadott 477200/1924. számú miniszteri rendelet szerint a községek nem vethetnek ki 50%-nál magasabb községi pótadót. Hogy ez a mérték betartható legyen, a költségvetésből kezdték kihagyni az egyházi célokat szolgáló terheket. Ebben a vonatkozásban adta ki a m. kir. belügyminiszter úr az 1928. évben 89682/Y. számú következő rendeletét: „A párbér és az egyházi deputatum mint a híveknek az egyházzal szemben fennálló kötelezettségei, a község költségvetésének keretein kívül állanak, azoknak kivetése és beszedése az Egyház feladata. Behajtás esetén a község az Egyháznak jogsegélyt nyújt.“ 240. sz. Egyházi és iskolai terhek a községi költség- vetésben.
