Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

I.

10

szentség anyagának előállítását, illetőleg megválasztását a klérus vette át. A papok maguk készítették az áldozati kenyeret, mely paténá- jukon Krisztus testévé változott. Különösen a szerzetesek buzgólkodtak e téren, akiknek munkája áz áldozati kenyér előkészítésében valóban második imádság volt. Csak a XV. században jelentkeznek papok, akik lemondanak az áldozati kenyér készítéséről s világiak által készített kenyeret használtak. Azért ettől az időtől kezdve a zsinatok állandóan szorgalmazzák, hogy az áldozati kenyér készítésé- sében minden hiba kiküszöböltessék, illetőleg követelik a készítés megfelelő ellenőrzését, így már 1631-ben a cambray-i zsinat úgy rendelkezik, hogy a püspökök az egyes városokban megbízható személyeket válasszanak ki s azokra ruházzák a szent ostya készítését. Akiket a püspök kiszemel erre a megbízatásra, tegyen esküt, hogy lelkiismeretesen fogja ellátni hivatalát. Érthető ez a szigorúság nemcsak azért, mert előfordulhat, hogy kellő elővigyázatosság hiányában nem tiszta búzaliszt kerül a szent ostya sütésénél felhasználásra, de azért is, mert nem méltó dolog az, hogy különböző más ételekkel, melyek testünk táplálására szolgálnak, együtt készítsék az angyalok kenyerét is, mely lelkűnknek való s melynek már készítése is előjáték legyen az oltáron történő misztikus átváltozáshoz. Meg kell érteni egy komoly egyházi írónak megrovó szavait: „Hinc collige, quam sint lugendi tot Ecclesiarum, Parochorum, Superiorum et Praelatorum abusus in hoc negotio. Alicubi hostiae emuntur ab uxoratis mulierculis in communi coquina inter ollas et lebetes concoctae, alibi ex communi farina hostiae conficiuntur tanta socordia et negligentia, ut maiori studio epulae pro communi mensa praeparentur.“1

Nálunk búzaliszt is, igazi bor is van és volt mindig nagy mennyiségben és olcsó áron. Nem kellett félni attól, hogy a bort hamisítják, vagy hogy a búzalisztet nagyon nehezen lehetne beszerezni. Csak buzgóságra és lelkiismeretességre volt és van szükség a papok részéről s ezt szorgalmazták rendeleteikben elődeim, többek között Simor János fentidé- zett kimerítő utasításában. Az utóbbi időben egyes apácarendek vállalkoztak arra, hogy a szent ostyát szükség szerint rendelkezésre bocsátják a lelkipásztorkodó papságnak. így egyházmegyénkben a budapesti Reparatrix- zárda vállalta ezt a nemes feladatot. B. e. Vaszarv Kolos elődöm körlevélileg közölte ezt a papsággal s azóta mindig növekedő

1 Concina, Theol. Dogm. Moralis t. 8. 1. 3 Dissert. 1. cap. 2.

számban fordulnak plébánosok és templomigazgatók a Reparatrix-zárdához, ahonnan teljesen megbízható kenyeret kapnak a miseáldozathoz.1

Azonban nem elég, hogy hamisítatlan legyen az Eucharisztia anyaga, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a szent színek el ne romoljanak. Főleg a kenyér színei jönnek itt tekintetbe, mert az Oltáriszentséget azok alatt őrizzük oltárainkon. A Rituale Romanum és azt követve a Codex J. C. csak azt írja elő, hogy „hostiae consecratae recentes sint et frequenter renoventur.“ Can. 1272.2 Azonban már egy régi kongregációi utasítás így hangzik: „Renovatio SSmi Sacramenti debet fieri qualibet Dominica, non autem differri ad quindecim dies.“3 S már ezt megelőzőleg Oláh prímás alatt (1560-ban) tartott nagy- szombati zsinat e szavakkal rendelkezett : „Mandamus firmiter... ut Corpus Domini Nostri Jesu Christi sub fideli custodia... pro infirmis et peregrinis parochi asservent et secunda quaque ad summum hebdomada renovent.“4 Hasonló a Pázmány Péter kormányzása alatt 1629-ben tartott nagyszombati zsinat rendelkezése: „Parochi pro necessitatibus occurrentibus tres ad minimum particulas Eucharistiae decenter... asservent pro infirmis. Ac octavo vel ad summum decimo quarto die ex hostiis recentibus renovent.“5 Ezen határozatokat követte az 1860. évi esztergomi zsinat, mikor kimondotta, hogy a konszekrált ostyák rendes körülmények között minden szombaton megújítandók. Stat. 9. Mikor pedig b. e. Vaszary Kolos a templomigazgatók jogait és kötelességeit összefoglaló körrendeletét adott ki, a templomigazgatónak a szent ostya megújítására vonatkozó kötelességét a következő szavakban körvonalozta: „Munus eiusdem est particulas consecratas alternis saltem hebdomadibus renovare consumptis particulis veteribus. Hostiae consecrandae sint recentes et nunquam plus quam viginti dies a sua confectione habeant. Nunquam tamen renovationem hanc ultra quindecim dies differat. Diem renovationis sollicite inscribat tabellae in sacristia affigendae.“6 Ez a főpásztori utasítás már abban a kérdésben is állást foglal,

1 Litt. Circ. An. 1910. p. 188.

2 Az esztergomi Rituale is csak általánosságban rendelkezik: „Sanctissimae Eucharistiae particulas frequenter renovabit (sc. parochus). Hostiae vero seu particulae sint recentes: et ubi eas consecraverit, veteres primo distribuat vel sumat. Tit. IV. c. 1. n. 7.

3 Congr. Cone. 1573. Apr. 5. Cfr. Caerem. Episc. 1. 1. c. 6. nr. 2.

4 De officiis pubi, ministrorum Ecclesiae, Péterffy, Concilia, v. 11. p. 106.

5 Péterffy, Concilia, vol. II. p. 247. Cfr. Litt. Circ. An. 1860. p. 67 sqq:

6 Litt. Circ. An. 1907 p. 15.