Circulares litterae dioecesanae anno 1929. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
V.
27 3184. sz. Krisztus drálysága ünnepén felajánlás a Szent Szívhez. Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XI. Pius pápa 1925. december 11-én kelt Qaas primas kezdetű enciklikájában az egész Egyházra nézve kötelezően eiőírta Krisztus királysága ünnepét s annak évenkinti megtartását október utolsó vasárnapjára rendelte. Maga jelöli meg az okot, amiért ezt a napot választotta. Október utolsó vasárnapja már közel van az egyházi év végéhez. Alkalmas időpontnak kínálkozik arra, hogy miután az egyházi év folyamán megünnepeltük egymás után Krisztus megtestesülésének és földi életének misztériumait, királyságának kiemelésével betetőzzük az egyházi év ünnepeinek sorozatát s közel Mindenszentek ünnepéhez annak a dicsőségét emeljük emberi elgondolás szerint legmagasabbra, a királyi hatalom ködös magasságaira, akinek kegyelméből jutottak a szentek az isteni dicsőségbe. A Szentatya az ünneplés módjára nézve közelebbről úgy intézkedett, hogy október utolsó vasárnapján elvégezzük az emberi nem felajánlását Jézus szentséges Szivéhez. Mikor az ünnepen Krisztust mint föltétien Urunkat, a királyok királyát, az uralkodók urát1 látjuk magunk fölött felhőkön nyugvó trónján, ugyanakkor kegyelmeinek sugárzásában érezzük, hogy ebben a királyban nincs semmi a hatalomnak sokszor taszító erejéből. Benne isteni szív dobog s ennek a szívnek vonzása, minden tudományt felülhaladó szeretete2 avatja Krisztust a szivek királyává. Köréje seregiünk nemcsak az alattvaló hódolatával, aki alázatos szívvel fogadja urának parancsait, hanem szerető lelkek sínni- lásával, akiksaját érzéseik ezerszeres viszonzását várják attól a Szívtől, amely minden emberi szívnek királya és központja. A világot Krisztus királlyal nemcsak hatalmának alázatos elismerése kapcsolja egybe, hanem szerető sziveknek viszontszeretetet váró dobogása s az 1 Jel. 19, 16. 2 Efez. 3. 19. emberek milliói lelkűkben sokkal többször harsonázzák a szeretet köszöntését, mint a királyi felség elismerését. Elismételjük sokszor a királyi méltóságnak kijáró hozsannát: Tu Rex gloriae, Christe, de még többször jön ajkunkra a szeretet könyörgése: Cor Jesu, Jornax ardens caritatis, miserere nobis. Mi sem felel meg a hívő léleknek jobban, mint a Szentatya óhajtása és rendelkezése, hogy a Krisztus király ünnepe a Szent- séges Szívnek imádásával kapcsolódjék. Gondolhatott volna-e a mi közös Atyánk nekünk valami kedvesebbet, mint azt, hogy Krisztus király ünnepét a Szent Szív legmagasztosabb imádásává avatta ? Az enciklikába foglalt rendelkezés szerint Krisztus király ünnepén évről-évre megismétlendő az emberi nemnek felajánlása a Szentséges Szívnek úgy, amint azt már X. Pius pápa elrendelte.1 Ez a felajánlás, amint az arra rendelt imaszöveg2 mondja, a legszorosabb érzelmi egyesülés Jézus Szentséges Szívével. Hozzá folyamodunk s önmagunk felajánlása mellett azt kérjük, vegye át tőlünk az emberiségnek nagy gondjait, főleg az igazságtól messze tévelygő lelkek ügyét és vezesse valamennyit vissza az Egyház kebelébe. Úgy gondolom, hogy a jelen viszonyok között az ünnepélyes felajánlásnak valami olyan különleges tartalmat is kellene adnunk, mely saját szomorú sorsunkból fakad. Az idén épen Krisztus király ünnepén tiz éve lesz annak, hogy megindult fölöttünk az időknek végtelenül nehéz járása s az utolsó tíz év annyi szerencsétlenséget hozott ránk, hogy csak a hit erejével tudtuk összeroskadás nélkül tartani és állandóan üríteni a szenvedés kelvhét. A hitből élő lelkek szenvedéseit kell nekünk bekapcsolnunk a Krisztus király ünnepén elvégzendő felajánlásba. Gyülekezzenek Krisztus király trónja körül mindazok, 1 Lásd Körlevelek : 1926. évf. 13. 1.; 1927. évf. 40.1. 2 Körlevelek: 1925. évf. 23. 1. 5
