Circulares literae dioecesanae anno 1928. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

40 gerat personam, te, dilecte Fili Noster, his litteris eligimus qui, nomine et auctoritate Nostra, conventum modereris ceterisque caeri­moniis praesideas : nec dubitamus quin egregia tua pietas romanaeque purpurae amplitudo non parum sacris sollemnibus splendorem afferant. Ad ubertatem autem quod attinet optimorum fructuum, qui inde exspectantur, valde Nos cum sacrorum Antistitum praesen­tia, tum fide illa confidimus qua semper Hungarorum gens catholica, arcte cum Apos­tol ica Sede conjuncta, prosperitatem et gloriam adepta est. Ac properet Deus regnum suum eucharisticum: ita ipse, sub velis mysticis delitescens, filios omnes suo sanguine nutriet, et regia eius potestate publice agnita, Princeps erit pacis optatissimae. Urge coeptum, dilecte Fili Noster, bonis omnibus adnitentibus. Nos interea caelestia auxilia vobis precati ut quae sapienter sciveritis, ea feliciter in usum dedu­catis, libenter equidem privilegia, indulgen­tias, indulta et dispensationes confirmamus quae in Apostolicis Litteris, die VII mensis Martii anno MCMXXIV datis, concessimus. Divinorumque munerum praenuntiam itemque paternae benevolentiae Nostrae testem esse volamus Apostolicam Benedictionem, quam tibi, dilecte Fili Noster, singulis in Episcopatu Collegis iisque omnibus qui Conventui ade­runt amantissime in Domino impertimus. Datum Romae apud Sanctum Petrum, die XVI mensis Septembris anno MCMXXVIII. Pontificatus Nostri septimo. PIUS PP. XI. Strigonii, die 19. Octobris 1928. 3807. sz. Főpásztor tapasztalatai bérma­körútján. Szeptember hó folyamán végzet! bérma- körutam alatt bejártam csaknem egészen az esztergomi érseki főegyházmegyének azt a részét, amely jelenleg fenhatóságom alatt áll. Az egyes plébániákon legtöbb esetben nagy ren­det tapasztaltam s azt vettem észre, hogy a papság lelkiismeretes pontossággal készítette elő a gondjaira bízott ifjúságot a szentség vételére. A világi hatóságok, úgy az egyes községekben mint a közigazgatási központok­ban, a legnagyobb készséggel támogatták a lel­kek üdvéért dolgozó papságot és kitüntető fogadtatásban részesítették a bérmálásra jövő főpásztort. Bár a helyszínen élőszóval min­denütt köszönetét mondtam a lelkes munká­ért, melynek tanúja lehettem, mindazonáltal a főegyházmegye hivatalos lapjában írásban is meg akarom ismételni hálás elismerésem­nek kifejezését. Különösen kérem a T. Papságot, hogy a bérmálásokkal kapcsolatban tanúsított buzgó­ságot őrizze meg a jövőben is, sőt Isten kegyel­mével iparkodjék fokozni, mert a lelkek min­dig nagyobb igényekkel lépnek fel a papság­gal szemben. A sok veszély, melyet a modern élet rejt magában a lélek számára s a sok baj és szenvedés, melynek szinte kimeríthe- tetlenek a mértékei, mindig több és több lelki igényt fakaszt. Állandóan gyámolítanunk kell az agyonsanyargatott lelkeket. Azokat a fiata­lokat, akikre az idén szállt le a Szentlélek ereje, tovább kell vezetni és támogatni az élet útján a lelkipásztor éber, őrködő szeretetével. Jól tudom, hogy a lelkipásztori munka igen sokoldalú és néha túlságosan igénybe veszi az ember erőit. Ebből akarom magya­rázni, ha nem is menthetem, hogy a bérmaút folyamán itt-ott olyan dolgokat is tapasztal­tam, melyek bizonyos irányban hanyagságra engednek következtetni. Különösen meg kell itt említenem, hogy a templomi felszerelés mutatkozott néhol elhanyagoltnak. S e pont­nál nem olyan hiányokra akarok célozni, melyeknek pótlása nagy költséggel járna, hanem inkább olyanokra, amelyeket egy gondos, Isten házának szépsége iránt fogékony lelki- pásztor kis érdeklődéssel és buzgó híveinek bevonásával könnyen pótolhatna. Azt szerel­ném, ha legközelebbi látogatásaim alkalmá­ból ilyen hiányokat nem tapasztalnék és a templomot mindenütt tisztán, a templomi fel­szerelést pedig rendben találhatnám. Nem kétlem, hogy papjaim iparkodnak nekem megszerezni ezl a lelki örömet, amint én is iparkodom megjelenésemmel és buzdító sza­vammal támogatni az ő munkájukat. Nem egyéni szempontokról vágj7 érdekekről, hanem Isten ügyéről, Isten dicsőségéről van szó. Esztergom, 1928. október 19. Miként a napilapokból mindenki érte­sülhetett, a magyar kormány november 3-tól 11-ig a magyar termelés fokozottabb pártolása érdekében a Magyar Hetet rendezi meg. A „Magyar Hét11 közvetlen célja a magyar ipari és mezőgazdasági termelés fokozottabb fogyasztását a belföldi piacokon előmozdítani, részben a gazdasági patriotizmus, részben pedig a társadalmi lelkiismeret felébresztése által.. Közvetett célja: a nagyarányú munka­nélküliségen enyhíteni, valamint a külkeres­kedelmi mérleg folyton fokozódó passzivitását csökkenteni. A békeszerződés következtében gazda­ságilag megnyomorított hazánk érdekében ki­válóan fontos megmozdulást ajánlom a T. Papság és a tanítói karnak figyelmébe. A plébániák vezetői a helyi körülmények szerint legmegfelelőbbnek mutatkozó módon iparkod­3192. sz. Magyar Hét támogatása.

Next

/
Thumbnails
Contents