Circulares literae dioecesanae anno 1928. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
S akarjátok tudni, mennyit ér Isten előtt? Annyit, Kedves Híveim, hogy az Isteníia önmagát adta érette, hogy megmentse a végpusztulástól, hogy megoltalmazza az igazi haláltól, amely testestől-lclkestől örök boldogtalanságba taszította volna őt. És vájjon miért értékelte ennyire az embert az Úr? Azért, mert az emberi lélek halhatatlan és mert halhatatlan természetének megfelelően Isten jóvoltából soha meg nem szűnő boldogságra van hivatva. Arra van hivatva, hogy Isten természetének részese legyen a megszentelő kegyelem által ; arra van hivatva, hogy majdan örökre egyesüljön Istennel az 0 boldogító szemlélése által. Szédületesen magasztos igazság, Kedves Híveim, hogy magatokon keresztül egyesíthetitek a teremtményt a Teremtővel, csak akarnotok kell ! 0 becsüljétek meg hát emberi méltóságtokai, Kedves Híveim, de becsüljétek meg ne csak a magatokét, hanem embertársaitokét is. Becsüljétek meg ne csak azért, mert embertársatok élete neki ugyanannyit ér, mint amennyit a tiétek tinektek, hanem leginkább azért, mert embertársaitokért is ugyanannyi váltságdíjat fizetett az Isteníia, mint béreltetek ! Becsüld meg emberi méltóságod, Keresztény Testvérem : gyakorold a szeretet törvényét először önmagaddal szemben! Szeresd önmagadat okos szeretettel; más szóval szeresd magadban azt, amit érdemes szeretni : szeresd a lelked, mert ez halhatatlan és mert ennek sorsától függ majdan tested jövendő sorsa is egy egész örökkévalóságban. Szeresd a lelked úgy, hogy egyfelől mindazt távol tartsad tőle, ami annak romlására van : a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat ; másfelől pedig iparkodjál halhatatlan lelkedet felékesíteni a megszentelő kegyelemmel, továbbá mindazon erényekkel, amelyekre összes életviszonyaid tekintve leginkább szükséged vagyon. Alakítsd ki magadban a Krisztus képét úgy, hogy életét utánozod. Legyen Krisztus keresztje ne csak ismertető jeled, hanem szeresd is a keresztet, mert akkor Krisztus példájára a te keresztutad is a dicsőségbe vezet. Nem is volnál igazi keresztény, ha kényelemben akarnád átélni az érdemszerzés drága idejét, melyet Isten e földön néked ad,
