Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
X.
47 2815. sz. Akatholikus nagygyűléssel kapcsolatban a sajtópropaganda fontosságáról. Október 15-ikétől 18-ig lélekemelő ünnepségekben vehettünk részt Budapesten. A katholikus nagygyűlés napjai sok örömet hoztak a lelkipásztoroknak, mert a résztvevők világosan megállapíthatták a katholikus öntudatnak erősbödését és a szervezkedés fegyelmezettségét. Az elhangzott szónoklatok beszámolók voltak a szociális tevékenység jelentékeny megmozdulásairól és eredményeiről, a hittérítés érdekében hozott áldozatokról, iskoláinknak példás működéséről, a lelki élet mélyüléséről s a katholikus hitnek az élet minden vonalán való több-kevesebb érvényesüléséről. Nem maradt el a hiányokra, a tökéletlenségekre való rámutatás sem, hogy a katholikus közvélemény megkapja a helyes irányítást arra nézve, merre kell keresnie a fejlődés útját s milyen pontokon kell hívőknek és papságnak folytatnia a megkezdett reformmunkát, melynek célkitűzése omnia instaurare in Christo. Különös gyönyörűsége lehetett a lelkipásztorkodó papságnak a százezreket számláló körmenet, mely a főváros katholikusainak nagyszerű hitvallása volt. P2gy újabb bizonyíték arra, hogy a főváros zaja, a kereskedelmi és ipari életnek lelket sorvasztó lüktetése nem tudja elnyomni a hitet Krisztusban. Ez a hit ott van a lelkek mélyén, mint a természet- feletti életnek örökké csobogó forrása. A krisztusi hitnek ragyogó fellángolása volt ez a körmenet, melyben százezrek kisérték az Oltáriszentségben rejtőző Krisztust. Én hiszem, hogy mindazok a közömbösek, akik látták ezt a körmenetet, akaratlanul is megérezték a szentségi Jézustól szétáradó kegyelem vonzását és sokan azok közül, akik ebben az évben csak mint kíváncsiskodók szállták meg az uccákat, legközelebb hívő lélekkel és alázatos szívvel fognak csatlakozni a körmenethez és növelik az áldást osztva vonuló Jézus kísérőinek számát. A katholikus öntudat ébrentartása, melynek megnyilatkozásait láthattuk a katholikus nagygyűlésen, főképen a lelkipásztorkodó papság feladata. Erre fel kell használnia nemcsak a kegyelmi élet eszközeit, hanem a különböző kipróbált propaganda-eszközöket és szervezkedési lehetőségeket, melyeket a modern élet teremtett meg. Nem akarok ez alkalommal kitérni a kegyelmi eszközökre és azok használatára. A katholikus szervezkedés sokoldalú feladatait sem tartom szükségesnek e pillanatban részletesen fejtegetni. Csak a modern világ leghatalmasabb propaganda-tényezőjére, a sajtóra akarom a Tiszt. Papság figyelmét újra felhívni, annyi sok más hivatott tényező után, akik száz és száz iratban, ezer és ezer beszédben megértették velünk, hogy a sajtó lehet legnagyobb ellenségünk, minden munkánk végzetes bomlasztója és lehet legjobb barátunk, krisztusi hitnek hirdetője és szócsöve. A sajtón keresztül ezer és ezer ember lelkében lehet elhinteni a hitnek csíráit, olyanokéban is, akiket már nem látunk a templomi szószék előtt. S viszont az ellenséges sajtónak gondos távoltartásával ezer és ezer gvenge- hitű ember lelkét őrizzük meg a végzetes megrendüléstől és összeroppanástól. Ezért a legutóbbi katholikus nagygyűlés tanúságaként is arra kérem a Tiszt. Papságot, hogy a katholikus sajtó ügyét teljes lelkesedéssel és a buzgó lelkipásztor odaadásával tegye magáévá. A plébániák vezetői minden igyekezettel azon legyenek, hogy híveik csak jószellemű, lehetőleg kifejezetten katholikus sajtótermékeket olvassanak s ha azt veszik észre, hogy plébániájuk területén az ellenséges sajtó jelentékeny foglalást tett, iparkodjanak a helyi körülmények által javasolt módon s a lelkipásztori okosság szabályai szerint a vesztett állásokat visszaszerezni és azokat, akiket az ellenséges sajtó kerített hatalmába, a katholikus sajtó részére visszahódítani. Jól tudom, hogy ez a munka a lelkipásztortól sokszor nem kis áldozatot kíván. De ha valaki meg van győződve a munka fontosságáról — és ez a meggyőződés a sajtóért folytatott munkával kapcsolatban annyi felvilágosítás után nem hiányozhatik — akkor nem fogja sajnálni az áldozatokat. Erezni fogja, hogy amikor a katholikus sajtóért dolgozik, lelkeket ment és Isten országát építi. Esztergom, 1927. október hó 25-én. Felkérem a Tdő Papságot, hogy a Péter- filléreknek ez évi összegét legkésőbb f. évi december hó 31-ig okvetlenül beszolgáltatni szíveskedjék. A Péterfdlér u. i. az egész ország katholikusai részéről a jövő év első napjaiban egy összegben fog a Szentatyának fel- ajánltatni. Az apostoli Szentszéknek igen nagy terhei vannak. Viseli a világegyháznak kormányzati) 2848. sz. Péterfillér beszolgáltatása.
