Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
VIII 1133. sz. Opus Pontificium a S. Petro Apostolo ajánlása. Az utóbbi években az Egyházmegyei Körlevelekben is sokkal többször volt szó a missiós egyesületekről, mint a múltban. Ez csak természetes következménye volt annak a fokozottabb működésnek, méh7 a világegyházban a missiók támogatására létesített szervezetek kebelében a pápák állandó buzdítása folytán tapasztalható. Egymás után jelentek meg a pápai enciklikák, melyek a missiós mozgalomnak hol egyik, hol másik pontjára irányították a katholikus világ figyelmét és hála a felülről jövő segítségnek a Szentatya szava soha sem hangzott el hiába, hanem ellenkezőleg nyomában mindig újabb és erőteljesebb megmozdulások voltak észrevehetők. A missiós mozgalom hazánkban is örvendetes haladást mutat. Az 1925-ik évben gyűjtött 325 millióval szemben 1926-ban már 495 milliót küldtek be a magyar kath. hívek a pápai missiós egyletek számára a magyar központi missiós tanácsnak. Mindamellett még távol állunk a Szentatya azon szándékától, hogy minden katholikus, ki eszével élni tud, tagja legyen valamely missiós egyesületnek. Különösen az Opus Pontificium a S. Petro Apostolo, melynek célja a bennszülött papság nevelésének előmozdítása, látszik még kevéssé ismertnek hazánkban. A Szentalya, aki egyideig a nagy papnevelő, Borromei Szent Káról}7 utóda volt a milánói érseki székben, nem szűnik meg a mű nagy fontosságát hangoztatni. Rerum Ecclesiae gestarum kezdetű enciklikájában hivatkozik arra, hogy maguk az apostolok is hithirdető útjukban mindenütt a bennszülött lakosságból állítottak méltó férfiakat az általuk alapított hitközségek élére. Kifejti, amit már Paulai szent Vince is meggyőződéssel vallott, hogy a bennszülött ifjak ép oly alkalmasak a papi hivatal teljességére, mint a fehérek. „Magunk is döntő bizonyítékot hozhatunk fel emellett“ — írja idézett enciklikájában. „Ugyanis azok a bennszülöttek, akik szemünk előtt a római kollégiumokban bármilynemű tanulmányokat végeznek, szellemük rugékonysága és tanulmányi eredményeik tekintetében nemcsak egyenlőek a többi növendékekkel, hanem sok tekintetben túl is szárnyalják, el is hagyják őket.“ E meggyőződésének megfelelően a Szentatya nemrég — mint tudva van — 6 kínai püspököt szentelt, sőt tervbe vette Ugandában egy néger püspök szentelését is, s e tervét csak az angol kormány magatartása miatt nem tudta eddig megvalósítani. Nem szándékom itt a Rerum Ecclesiae kezdetű enciklikának a Szent Péter művét illető részét ismertetni, csak azon meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy a Szentatya a Szentlélek különös vezetése alatt ismerte fel elődjéhez, XV. Benedekhez hasonlóan a bennszülött papság nevelésének óriási fontosságát. Enélkül lehetetlen volna szent hitünk terjedését a pogányok között meggyorsítani. A mai ütemben pedig a hitterjesztés nem haladhat, mert akkor teljes bizonyossággal megelőz bennünket a két nagy ellenség: a protestantizmus és az izlám. Szent hitünk hathatós terjesztésének problémája csak bennszülött papság nevelésével oldható meg. A dolgot a Szentatya oly sürgősnek látta, hogy lVs millió holland forintot vett kölcsön 5%-os kamatra 22 évi törlesztésre, hogy a bennszülött papság neveléséhez szükséges szemináriumok építése a missiós területeken haladéktalanul megkezdődhessék. Bízik az egyház püspökeiben, papjaiban és híveiben, hog\7 ez összeg kifizetésében neki segítségére lesznek. Bízik abban is, hogy lesznek nagylelkű keresztények, akik bennszülött kispapok neveltetési költségeit vállalni fogják, akár „burzák“ alapításával, azaz oly tőke lefizetésével, melynek kamatai egy kispap nevelésére állandóan elégségesek, akár az évről- évre szükséges „penziók“ adományozásával. Igen óhajtom, hogy a fentiekben előadott célra a tehetősebb papok és hívek adakozzanak. A papság adandó alkalmakon a szentbeszéd keretében ismertesse az Opus Pontificium a S. Petro Apostolo célját, működését és iparkodjék a hívekre olyan irányban hatni, hogy 8
