Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VII.
29 die 25. mensis Julii hora matutina 53A. dum annum aetatis suae sextum supra septuagesimum, sacerdotii tertium supra quinquagesimum, episcopatus vicesimum, a suscepta vero dignitate Primaliali decimum quintum ageret, in pace Christi quievisse relinquentem in cordibus Nostris indelebile sui desiderium. Exuviae amantissimi Patris Praesulisque incomparabilis die 29. mensis Julii hora matutina 11 lugubri funere in crypta Ecclesiae Cathedralis Strigoniensis recondentur. Strigonii, die 25. Julii 1927. Capitulum Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis. t Az esztergomi főkáptalan mély fájdalommal jelenti, hogy apostoli lelkületű főpásztora CSERNOCH JÁNOS a római Szentegyháznak sz. Ozsébről cimzett áldozár- bíbornoka, az Apostoli Szentszék született követe, Magyarország hercegprímása, fő- és titkos kancellárja, esztergomi érsek, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István rend főpapja és nagykeresztese, a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjének tulajdonosa, a szuverén máltai lovagrend nagykeresztese, a magyar országgyűlés felsőházának tagja, Esztergom vármegye örökös főispánja, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótagja, a Szt. István Társulat, a Szt. István Akadémia fővédnöke, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tiszteletbeli doktora és bekebelezett hittudora stb. f. évi július hó 25-én reggel 3k 6 órakor főpapi erényekben tündöklő és példásan munkás életének 76-ik, áldozópapságának 53-ik, püspökségének 20-ik, primáši méltóságának 15-ik évében türelmesen viselt hosszú betegség után a haldoklók szentségeivel megerősítve Krisztus békéjében elhunyt. A megboldogul Inak földi maradványait f. évi július hó 29-én délelőtt 11 órakor az eszlergomi főszékesegyházban fogjuk ünnepélyesen beszentelni s a gyászistentisztelet után a főszékesegyházi sírboltban nyugalomra helyezni. Esztergom, 1927. évi július hó 25-én Az örök világosság fényeskedjék neki! A gyászjelentés elküldendő a bíbornoki testület összes tagjainak, a pápai udvar főbb méltóságainak, az összes főegyházmegyei plébániáknak, Magyarország püspökeinek, káptalanjainak és szerzetesrendjeinek, egyéb egyházi méltóságainak, a kormányzóságnak, a kir. hercegeknek, az országgyűlés két házának, a minisztériumoknak, követségeknek, országos hatóságoknak és bíróságoknak, a törvényhatóságoknak és városoknak s azonkívül a hazában és külföldön igen sokaknak. Hogy a káptalan meggyőződjék, nem intézkedett-e az elhunyt főpásztor végrendeletileg a temetés ügyében, Dr. Lépőid Antal és Dr. Drahos János prelátus-kanonokok utasítást kapnak, hogy a végrendeletet haladéktalanul magukhoz vegyék s az esztergomi járásbíróságnál annak kihirdetését kérjék. Dr. Rudolf Béla táblabíró, járásbírósági elnök a végrendeletet kihirdette, amelyben a főpásztor azt az óhaját nyilvánította, hogy a temetésénél minden fölösleges pompát kerüljenek és a koszorúkat mellőzzék. Mivel az elhunyt sem a halotti maszk vétele, sem a hebalzsamozás ellen nem nyilatkozott, a káptalan elrendeli, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr óhajára Zala György szobrászművész az esti órákban a halotti maszkot elkészítse és Minnich Károly dr. egyetemi magántanár a holttestet bebalzsamozza. Dr. Lépőid Antal megbízást kapott a temetés rendezésére. Kiinda Teofil a temetési egyházi szertartások rendezését vállalta. Buchner Antal karnagy felszólítást kapott, hogy a temetés alkalmával a főszékesegyházi kart kellőleg kiegészítse. A vendégek elszállásolásának irányítása a hercegprímási tisztikarra bízatott. A hercegprímási javadalom anyagi ügyeinek képviseletére a főkáptalan Dr. Fehér Gyula és Dr. Drahos János kanonokokat küldte ki és az utóbbit az ökonomus tisztével ruházta fel. A káptalani hely nők megválasztása a temetést követő napra július hó 30-ára tűzetett ki. A nap folyamán impozánsan megnyilvánult Esztergom városának és az egész országnak gyásza. Gyászlobogók jelentek meg a házakon, a főszékesegyház kupoláján és egyik tornyán, a bástya ormán és a középületeken. Az ország kormánya országos gyászt rendelt, Budapest székesfőváros egészen gyászba öltözött. Az egész országból érkeztek a hírek a gyásznak megható megnyilvánulásáról. Este hat órakor Zala György felvette a halotti maszkot, 9 órától hajnali 2-ig a holttest be- balzsamoztatott. Azután felöltöztették a „holttestet főpapi öltönyökbe. A lila kazulát Őeminenciája egyik püspöki reverendájából készíttette avval a meghagyással, hogy abban temessék el. Azt a láncot és keresztet helyezték rá, amelyet apáttá kineveztetése óta hordott. A holttestet illő kegyelettel befektették a görög stilű érckoporsóba, amelynek üveg és ércfedele van. Az üvegfedél alatt pihent a drága halott hajnali 4 óráig, amikor Dr. Lépőid Antal főszékesegyházi plébános Dr. Meszlényi Zoltán és Béres István segédletével beszentelte a halottat, majd az ércfedelet a koporsóra helyezték. Őeminenciája hűséges cselédjei és a temetkezési vállalat emberei a koporsót levitték a várakozó,, díszfurgonra. A kora hajnalnak csendjében Őeminenciája elhagyta kedvelt rezidenciáját, hogy utolsó útját megtegye székesegyháza felé, ahonnan többé nem fog visszatérni. A szomorú menethez csak a házi cselédség és a rendőrség díszőrsége csatlakozott. A bazilikában a koporsót ráhelyezték az éjjel folyamán a kupola alatt épített hatalmas katafalkra, amely fölött díszes baldachin emelkedett. Az ércfedelet leemelték. Az üvegfedélre Őeminenciája lábai fölött ráterítették a bíbor-
