Circulares literae dioecesanae anno 1926. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

10 275. sz. A lelkészi járandósá­goknak va­lorizált ér­tékben való biztosítása. merosiores quam alias speramus fore susce­pturos, Vos exhibeatis sicut decet dispensa­tores mysteriorum Dei. Memores estote poeni- tentes in confessorio quaerere Christum, qui mitis et patiens in terris apparuit et oppres­sos laboribus ac doloribus nunquam non sinit ad se accedere verbisque divinis solatus est, etsi identidem humana Eius natura, com­muni fragilitati obnoxia, quietem et a labore cessationem naturali necessitate postulaverit. Divinum Magistrum imitemini et miseros ho­mines, peccatorum onere pressos, sic exci­pite, ut omnes intelligant nos non unice iusti- tiae vindices esse, sed etiam servos, quos Christi amor erga homines in mundo posuit, quorum esset non ministrari sed ministrare. Caeterum, Ven. Fratres, quoniam omnis sufficientia nostra a Deo est, Ipsum quotidie orabimus, ut labores vestros copiosis gratiis adiuvet et quidquid ad augendos fructus spi­rituales conceperitis, quos tempore hoc cupia­mus consequi, ad optatos perducat exitus. Strigonii, die 5. Februarii 1926. Alábbiakban tudomásul teljes terjedel­mében közlöm azt a rendeletet, amelyet a m. kir. belügyminiszter úr 3764/1926. sz. a. a lel­készi, illetve segédlelkészi készpénzjárandó­ságok valorizált értékben való biztosítása ügyében valamennyi törvényhatósághoz in­tézett : Valamennyi vármegyei és városi törvény- hatóság közönségének. (Budapest székesfővá­ros közönségének is.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr értesítése szerint a katholikus lelkészkedő pap­ság kongrua szükségletét az 1925. év végéig akként folyósították, hogy minden rendszere­sített álláson működő lelkésznek buzaérték- ben megállapított helyi jövedelme évi 80 mm. búzaértékig, a kórházi lelkészeké 60 mm-ig, a segédlelkészeké 50 mm-ig, illetőleg az ellátás értékének leszámítása után 25 mm-ig nyert kiegészítést. Ezt a kongrua-kiegészítést azonban csak ideiglenesen és csak az 1925. év végéig folyó­sították. Ennek az évnek elteltével a jövedelmi összeírásokat újból revízió alá veszik és az országos katholikus kongruatanács határozata értelmében mindazokat a készpénzjárandósá­gokat, melyeket a politikai vagy egyházköz­ségek, vagy a kegyurak a jövedelmi össze­írások szerint a kath. lelkészeknek és segéd­lelkészeknek ezidőszerint még valorizálatlanul, papírkoronában fizettek, 1926. évi január hó 1-től kezdődően aranykorona-értékben fogják számításba venni az összes, most kongruaki­egészítésben részesülő lelkészeknél és segéd­lelkészeknél. Ettől az időponttól tehát a lelkészek jö­vedelmi összeírásaiban szereplő készpénzjá­randóságokat teljes értékben a jövedelmek közé számítják és így azok a lelkészek és se­gédlelkészek, akiknek ily módon megállapított jövedelme a kongruát eléri, kongrua kiegészí­tésben nem fognak részesülni. Ennek folytán tehát előáll a szüksége annak, hogy a szol­gáltatásra kötelezettek az őket terhelő szol­gáltatásokat 1926. január hó 1-től kezdődően tényleg valorizálják és pedig legalább is olyan mértékben, hogy azáltal a lelkész kongruája minden körülmények között biztosíttassék. Úgy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr, mint magam is teljesen osztom a kongrua­tanács álláspontját. Az a körülmény ugyanis, hogy a lelkészek készpénzjárandóságait a szol­gáltatásra kötelezettek nem valorizálják, nem háríthat új, állandó terhet a kongrua alapra, mert ezt esupán a jövedelem összeírások alapján annak idején megállapított kongrua szükséglétnek valorizált összege terhelheti. Az ebből a megfontolásból eredő elhatározás azt jelenti tehát, hogy a kongrua alap nem vál­lalja teherként az olyan jövedelmek elmara­dásáért a kongrua kiegészítést, amelyek lel­készi összeírásokban szerepelnek s mint ilye­nek stipuláltaknak vétetnek. Ezekre tekintettel felhívom a városokat és községeket mint kegyurakat, hogy a kegy- uraságuk alá tartozó kath. lelkészek és segéd­lelkészek javadalmazása tekintetében kegyúri kötelezettségeiknek az 1896. évi, illetően az újabb alapítású plébániákra vonatkozóan azóta készülő jövedelmi összeírásokban megállapí­tott lelkészi (segédlelkészi) járandóságoknak megfelelő valorizációja utján sürgősen gon­doskodjanak. Rá kell itt mutatnom arra, hogy békeidőben egyetlen városi lelkész sem része­sült kongrua kiegészítésben, mivel jövedelmi összeírásokból megállapíthatóan a városok a kath. lelkészeket és segédlelkészeket megfe­lelően, a kongruát jóval meghaladó összegű javadalmazással látták el. Az a körülmény, hogy ezeket a járandóságokat a városok nem valorizálták, a kath. kongrua-alapra terhet nem háríthat. Felhívom továbbá a városokat és közsé­geket, hogy azokat a járandóságokat (deputa- tumokat), amelyeket a jövedelmi összeírások szerint a kath. lelkészek (segédlelkészek) ré­szére teljesíteniök kell, 1926. évi január hó 1-től kezdődően valorizáltan űzessék, mivel ezek a városok illetően községek terhét ké­pező szolgáltatások a jelzett időponttól kezdve kongruakiegészités szempontjából valorizál- taknak fognak tekintetni.

Next

/
Thumbnails
Contents