Circulares literae dioecesanae anno 1925. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
A Magyar Püspöki Kar közös főpásztori körlevele a különféle szektákról
4 Krisztus nevéért, hogy azon egyet vall- játok mindnyájan, és ne legyenek közte- tek szakadások, hanem tökéletesen azon egy értelemben s ítéletben legyetek.“ (I. Kor. 1, 10.). Tehát ne legyenek köztelek metodisták, anabaptisták, adventisták, spiritiszták s ami van még másféle tévely. hanem mindnyájan egy értelemben legyetek, abban, melyre az apostoli tekintély tanított rá titeket. A kolosszaiakhoz pedig így ír: „Amint tehát vettétek az Úr Jézus Krisztust, aszerint járjatok, meggyökerezvén őbenne és megerősödvén a hitben, amint tanultátok is.“ Azután folytatja s a mai katholikusoknak épen úgy szól mint a kolosszaiaknak: „Vigyázzatok, hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcseség és hiú ámítás által.“ (Colos. 2, 6.) Külön kiemeli az apostol: „Senki se ítéljen meg titeket az ünnepek, az újhold vagy a szombatok miatt.“ Vagyis ha valaki szemetekre hányja, hogy miért nem tartjátok a szombatot a vasárnap helyett, arra azt feleljétek, hogy azért, mert az az Isten, ki az ó-szövetsógben Mózes révén a szombatot rendelte el, az új-szövetségben az apostoli tekintély révén szombat helyett a vasárnapot megülni parancsolta. De egy községet sem feddett meg a széthúzás és kapkodás miatt annyira, mint a galatákat, akiknek megírta, hogy ha angyal a mennyből hirdetne is nekik valamit azonkívül, mit ő hirdetett, annak se higyjenek. Azután pedig megfeddi őket, mondván: „ó értelmetlen galaták. ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?! Olybaigák vagytok-e, hogy amit lélekkel kezdtetek, azt testtel végezzétek be?“ (Gál. 8, 1. 3.) Nem illik-e ez minden tévtanra és szakadásra ma is? Nem mondja-e ezzel szent Pál a mai tévelygőknek is, hogy ó értelmetlen baptisták s adventisták, oly balgák vagytok-e, hogy amit Krisztussal kezdtetek s sz. Pálon s az apostoli tekintélyen át folytattatok, azt Oncken Jánoson s Miller Vilmoson vagy Hornvicseken s Csopják Attilán végezzétek?! Ne mondjátok, hogy ezek istenfélő s ájtatos emberek voltak, mert szent Pál nem azért fenyegeti meg átokkal a régi szakadáro- kat, mert istentelen emberek lettek volna, hanem azért, mert új tanokkal s új gyülekezetekkel szakgatták szét az anya- szentegyházat. Folytassuk a hitközségek szemléjét! A filippiekhez így ír: „Tegyétek teljessé az én örömömet azáltal, hogy ugyanazt értsétek s egyakaratúak s egyértelműek legyetek.“ (Fii. 2, 2.) Az efezusiakat pedig kéri, hogy „ne legyenek többé habozó kisdedek s ne hajtassanak idestova a tudomány minden szelétől.“ (4, 14.) De talán senkinek címére sem küldi az apostol a mai korban a tesszalonikaiakhoz intézett intelmét oly találóan mint az adven- tistákhoz, akik a világ végét 1843- s 1844-re hirdették, sőt az egyik azt pontosan 1844. október 21.-éré tűzte ki. Az ilyen álmodozók ellen írja szent Pál: „Kérünk pedig titeket, hogy ne hagyjátok magatokat hamar elmozdíttatni meg- győződéstektől, sem elrettentetni, mintha közel volna az Űr napja. Senki se ámítson el titeket bármi módon.“ (II. Thess. 2, 1. 3.) Szent Pálnak bizonyára nincs ellenére, hogy mindenki úgy éljen, mintha az ítélet napja v. i. a különitéletnek, a halálnak napja közel volna; de kárhoztatja azt, hogy hirdessük, hogy ekkor meg ekkor lesz az utolsó ítélet, mert azt az Úr Jézus ki nem nyilatkoztatta. S így azt senki se tudja; aki pedig annak dacára is ki akarja olvasni a szentírásból, az magát is ámítja s másokat is félrevezet ! A szentírás többi, itt felhozható helyét elhagyjuk, mert az eddigi idézetekből is napnál világosabb két dolog: az egyik, hogy az első században is, még szent Pál korában is, épenúgy járták a községeket vándorapostolok, kik a hívek közt az apostoli tannal ellenkező hiedelmeket terjesztették, mint ahogy azt most teszik; a másik pedig az, hogy az igaz hívő, ki nem kiváncsi rá, hogy mit tanít
