Circulares literae dioecesanae anno 1925. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
18 alapján búzaértékben megállapított kongrua- kiegészítés csupán ideiglenesen, egy évre szólóan és pedig az idei év végéig folyósíttatik. Ennek az átmeneti évnek elteltével a jövedelmi összeírások újból revízió alá vétetnek és az orsz. kath. kongruatanács elhatározásához képest 1926. évi január hó 1-től kezdő- dőleg a jövedelmi összeírásokban annak idején kimutatott mindazok a készpénzszolgáltatások, amelyek a politikai vagy egyházközségek, avagy kegyurak által teljesítendők és amelyek ezidőszerint papírkoronában teljesít— tettek, a mostani ideiglenes hatállyal megállapított valorizált kongruaszükséglet szempontjából figyelmen kívül hagyattak, aranykorona értékkel a jövedelmek közé fognak számíttatni az összes most kongruakiegészítésben részesülő lelkészeknél és segédlelkészeknél. A kongruatanács idevonatkozó elhatározását azzal indokolja, hogy az a körülmény, mely szerint a lelkészek készpénzjárandóságait a szolgáltatásra kötelezettek nem valorizálják, nem háríthat új, állandó terhet a kongruaalapra, mert ezt csupán a jövedelmi összeírások alapján annak idején megállapított kongruaszükségletnek valorizált összege terhelheti. Az ebből a megfontolásból eredő elhatározás azt jelenti tehát, hogy a kongrua- alap nem vállalja teherként az olyan jövedelmek elmaradásáért a kongruakiegészítést, amelyek a lelkészi konskripciókban szerepelnek s mint ilyenek stipuláltaknak veendők. Minthogy a kongruatanácsnak ez az álláspontja a lelkészi jövedelmekben jelentős eltolódást hoz létre, azért a vall. és közokt.' m. kir. miniszter úrnak fenti számú rendeletére hivatkozással a plébános urak igyekezzenek odahatni, hogy a lelkészeket és segédlelkészeket a jövedelmi összeírások szerint megillető készpénzjárandóságokat a szolgáltatásra kötelezettek — hívek, politikai és egyházközségek, magánkegyurak — egyelőre legalább abban a részben valorizálják és pedig 1926. évi január hó 1-től kezdődőleg, amely résznek valorizálása egyéb helyi jövedelmekkel együtt biztosítsa az 1600 aranykoronát, segédlelkészeknél pedig — ellátásuk beszámításával — az 1000 aranykorona kongruát. Ha például valamely lelkész kongruaszükségletének ez évi ideiglenes megállapításánál csupán földjövedelme és terményjárandósága vétetett számításba és e címen kimutatott 55 q búzaértékű jövedelmének kiegészítéséül 25 q búzaértékű kongruakiegészítésben részesül és ezt a lelkészt az 1896. évi összeírás szerint megilleti a politikai községtől deputatum címen 400 K, a kegyúrtól pedig 600 K készpénz, akkor ez az együttvéve 1000 K-t kitevő járandóság 1926. január 1-től kezdődőleg a lelkészi jövedelmek közé aranykorona értékben beszámítható lévén, a lelkész kongruába beszámítható jövedelme már meg fogja haladni a 80 q búzaértéket s így az a lelkész 1926. januártól kezdve már nem fog kongruakiegészítést kapni. Előáll tehát a szüksége annak, hogy a község és a kegyúr biztosítsa a lelkész részére az őt terhelő szolgáltatást valorizált értékben — akár terményben, akár aranykoronában — legalább oly mértékig, hogy a lelkésznek az 55 q-ra értékelt föld- és terményjárandósággal együtt meglegyen a 80 q, vagy 1600 aranykorona értékű tiszta jövedelme, vagyis az 1000 K készpénz helyett legalább 25 q búzaérték vagy megfelelő aranykorona biztosítandó. — Vagy egy más példát véve: ha a lelkésznek az előbb említett mennyiségű terményjárandóság mellett a jövedelmi összeírás szerint csak 300 K készpénzjárandósága van, akkor ez a 300 K egész összegben valorizálandó, mert evvel együtt a lelkész összjövedelme a valorizálás után is kongruán aluli (a 300 K ugyanis megfelel — a búza q-ja 24 aranykoronával lévén számítandó — 12 5 q-nak, ehhez hozzáadva az 55 q terményjárandóságot, ez együtt 67'5 q); úgyhogy a lelkész még 12'5 q búzaértékű kongruakiegészítést is fog kapni. Természetesen a lelkészek érdeke a készpénzjárandóságoknak minél teljesebb értékű valorizációját kívánja; a részbeni, vagyis csupán a lelkészi kongruát biztosító valorizálás csakis ott lehet egyelőre indokolt, ahol a nagyobb mértékű valorizáció a szolgáltatásra kötelezettekre, különösen a békeidővel szemben kedvezőtlenül változott anyagi helyzetüket tekintve, elviselhetetlen terhet jelentene. Előmozdítani kívánván ezen valorizálási törekvések sikerét, a vall. és közokt. m. kir. miniszter úr egyidejűleg közvetlenül is felhívta a sz. kir. városokat mint kegyurakat, a kegy- uraságuk alá tartozó lelkészekkel szemben fennálló kötelezettségük teljesítésére és ebből folyólag a lelkészi javadalmazásoknak 1926. január 1-től kezdődőleg legalább a kongrua mértékéig való valorizálására. Felkérte továbbá a belügyminiszter urat, hogy a sz. kir. városok mint kegyurak által a kegyúri szolgáltatások valorizációja és a politikai községek által a deputatumok válorizációja tárgyában hozandó határozatokhoz vagyonfelügyeleti hatáskörében hozzájárulását adja meg és a városok és községek ily irányú elhatározásait szorgalmazza. A magánkegvuraknál az őket terhelő szolgáltatások megfelelő valorizációja tekintetében a szükséges lépéseket az érdekelt plébános uraknak kell megtenniük. Ezen közlésem bemutatásával kellő tisztelettel kérjék fel a kegyurakat a valorizáció keresztülvitelére. Meg vagyok győződve, hogy kérésük megfelelő előterjesztés után a kegyurak részéről is áldozatkész megértéssel fog találkozni. Ha valahol ez az eljárás mégsem vezetne eredményre, az ügyet az összes iratokkal terjesszék fel hozzám. Mindazok a lelkészek, akik a készpénzjárandóságuk valorizálásában ekként érdekelve vannak, a szükséges intézkedéseket mielőbb
