Circulares literae dioecesanae anno 1922. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

27

Nr. 2377.

S. Ignatius de Loyola caelestis exercitiorum spiritualium patronus declaratur.

2166. sz.

Damnantur Opera Omnia Scriptoris „Anatole France.“

VIII.

Sanctissimus Dominus Noster, ope constitutionis Apostolicae sub 25. Julii a. c. dimissae, S. Ignatium de Loyola celeberrimum auctorem admirabilis libri de exercitiis spiritualibus conditi, obsecundando votis Sacrorum Antistitum universi fere orbis catholici, caelestem Patronum declarare dignatus est omnium exercitiorum spiritualium, institutorum, sodalitiorum, coetuum cuiusvis generis, iis qui exercitia spiritualia obeunt, operam studiumque navant. Quam benignam Suae Sanctitatis dispositionem pro sola- tioso notitiae statu cum eo hisce communico, ut illa incitamento deserviat omnibus sacra exercitia spiritualia subituris, ut in illis eo majori cum zelo partem capiant.

Strigonii, die 4. Augusti 1922.

Feria IV, die 31. maii 1922.

In generali consessu Supremae S. Congregationis Sancti Officii, Emi ac Rmi Dni Cardinales in rebus fidei et morum Inquisitores Generates, praehabito DD. Consultorum voto, decreverunt: „Opera omnia auctoris Anatole France, ad praescriptum Codicis I. C. can. 1399, 2°, 3°, 6°, 8°, 9°, prohiberi ipso i ure, eaque in Indicem Librorum Prohibitorum inserenda esse.“

Insequenti vero feria v, die 1. iunii eiusdem anni, Sanctissimus D. N. Pius

divina providentia Papa XI, in solita audientia R. P. D. Assessori S. Officii impertita, relatam sibi Emorum ac Rmo- rum Patrum resolutionem approbavit, confirmavit et publici iuris fieri praecepit.

Datum Romae, ex aedibus Sancti Officii, die 2 iunii 1922.

Aloisiiis Castellano,

Supremae S. C. S. Off. Notarius.

Strigonii, die 1. Augusti 1922.

Szomorúan tapasztalom, különösen! az utóbbi időben, hogy a plébániák meg- üresedésekor egyesek a papi méltósághoz nem illő, sőt azzal teljesen ellenkező módokon keresik a plébániát, járnak-kelnek, hogy ne mondjam, korteskednek annak elnyerése érdekében. Ez ellen kénytelen vagyok szót emelni. Nem az, aki magát ajánlja és kinálja, a megfelelő, hanem az, akit isteni megbízatása alapján a főpásztor annak itél. Non enim qui seip- sum commendat, ille probatus est: sed quem Deus commendat. (II. Cor. 10, 18.) A főpásztornak felelősségteljes kötelessége és joga, hogy megállapítsa, melyik állásra ki alkalmas. Aki bármiképen akadályozza azt, hogy a főpásztor eme jogát zavartalanul gyakorolhassa, magának a szent ügynek árt. Ezt pedig ép’ a jó ügy mindenek fölött való érdekéből nem nézhetem el. Ez okból kijelentem, hogy azo8

2501. sz.

A plébániákért való korteskedés eltiltása.