Circulares literae dioecesanae anno 1919. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
5 Most van ideje a társadalmi eszmélés- nek, — ideje a lelkű smeretvizsgálatnak, melyet ki kell terjesztenünk gazdasági s polgári életünkre, hogy fölismerjük a bajokat s az élet kegyetlenségeit, melyeket enyhíteni s megszüntetni, a mulasztásokat, melyeket kipótolni, az óriási egyenlőtlenségeket, melyeket kiegyenlíteni kötelességünk. Hiszen oly keservesen szenvedtünk, oly sokat tapasztaltunk s akik igy megjárták a küzdelem s szenvedés iskoláját, azok bizonyára alkalmasabbak lesznek a megértésre, buzgóbbak a szenvedések enyhítésére s készségesek a megbocsátásra és engesztelődésre. Erre nézve főpásztori intelmünk az, hogy vezessük be az igazi, a gyakorlati kereszténységet mint társadalmi igazságot, mint testvériséget s méltányosságot a társadalmi osztályok érdekeinek s egymáshozi viszonyának rendezésébe. Az európai civilizációnak legégetőbb kérdése s legfontosabb érdeke most a munka jogainak igazságosabb rendezése. Ebben mindnyájan részt akarunk venni, mert megértjük az Isten szándékait, aki nemcsak az égbolt napját kelti föl igazak s bűnösök fölött, hanem a jólét napját is föl akarja kelteni gazdagok és szegények fölött s a munka és haladás áldásaiban is akarja őket részesíteni: fölkelti tehát a testvéri érzés s a társadalmi belátás napját lelkűnkben s indit s buzdít arra, hogy mindenkinek — emberhez méltó lakása, eltartása, háztartása, élete s műveltsége legyen. Hiszen emberek, testvérek, sőt Krisztusban Istengyermekei s a közös, örök boldogság részesei vagyunk. Legyünk hát részesei a földi boldogulásnak is s ne sokaljuk ezért a fáradalmat s a munkát, mert ha az örök boldogságban való részesedés munkába s küzdelembe kerül, ne sajnáljuk a munkát s a küzdelmet a földi boldogulásért sem, hogy az életet a földön is igazság s jóság intézze az egésznek s minden társadalmi osztálynak s rétegnek javára! Ezzel elsősorban munkástestvéreinkhez fordulunk. Ok sokszor fölpanaszolják, hogy kihasználják s ígéretekkel, szép szóval félrevezetik őket, hogy ezek után ők már senkinek sem hisznek, hanem önmaguk veszik kézbe boldogulásuk intézését. Jól teszik, ha a szociális igazság talaján érdekeiket ők maguk óvják, de biztosítjuk őket, hogy igazságos követelményeiket magunkévá tesszük mindnyájan s hogy oda akarunk hatni, hogy a társadalom ne az osztályharc gyűlölsé- gótől kényszerítve, hanem a fejlődés isteni gondolatait fölértve, méltányolja a munka jogait. De nemcsak a kézi munkának, hanem a szellemi munkások, a vállalkozók munkájának méltó részesedését is kell követelnünk. Legyen a gazdasági élet, az üzem, melybe a munkás beleviszi verejtékét, nyílt könyv, — tanulja meg értékelni s megbecsülni annak minden tényezőjét; jusson tisztába annak esélyei, veszteségei s nyereségei iránt, hogy követeléseiben igazságos lehessen s hogy a készséges közreműködés szelleme nemesítse meg a vállalatok sok rendbeli munkásainak egymáshozi viszonyát. De vezessük be a gyakorlati kereszténységet mint megértést s jogtiszteleiet, mint jó viszonyt s összetartást a nemzet összes társadalmi osztályaiba s tiszteljük meg egymást a felebaráti érzések s az emberi jogok, a társulás és szervezkedés szabadságának elismerésével. Álljon tőlünk távol minden bosszúvágy, megtorlás, — álljon ez távol egyesektől s osztályoktól.
