Circulares literae dioecesanae anno 1918. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
46 1167 sz. Or^onasipok rekvirálása. mely régi bármily ócska egyházi tárgyak (ruha, bútor, fehérnemű, kép, érctárgy, szobor stb.) eladását az egyházmegyei hatóság előzetes engedélye nélkül szigorúan megtiltja. Ezt a rendeletet nyomatékosan megismételem és szigorú felelősségre vonom azt a lelkészt, aki az egyházi ingó műemlékeket könnyelműen elvesztegeti és e szent tárgyak profanizá- lását lehetővé teszi. Régi tárgynak kell tekinteni azt, a mely már 50 éves. Akár a templomban, akár azonkívül található ily régi tárgy, annak eladása, elcserólése vagy megsemmisítése előtt jelentést kell tenni az érseki hatóságnak, amely a tárgyat esetleg a helyszínén szakértővel megvizsgáltatja, vagy megtekintés végett Esztergomba rendeli. Egyben komolyan figyelmeztetem a T. Papságot, hogy az egyházi ingó műemlékeket gondosan óvják és védjék avval a szeretettel és kegyelettel, amelyet őseink buzgóságának és kultúrájának emlékei megérdemelnek. Esztergom, 1917. febr. 22. Most hajtják végre a Honvédelmi Minisztérium ama ismeretes rendelkezését, mely az orgonák ónsipjainak hadi szempontból való lefoglalását célozza. Az erre vonatkozó elvek végérvényes megállapitást nyertek s templomi orgonáink megóvásának érdekére való tekintettel itt közlöm azon általános elveket, melyeket a Tdő lelkészeknek a rekvirálás lebonyolítását és a hiányzó anyagok későbbi pótlását illetőleg figyelembe kell venniök. 1. A rekvirálás tárgyát csupán azon ónsipok alkotják, melyek az orgona homlokzatában (prospektusában) láthatók. Ezek akár némák (tehát merően dekorativ célra épített sípok) akár zengők, hadicélra lefoglalhatok. Minthogy utóbbi időben az orgonaépitők előszeretettel alkalmazták az ónsipok helyett a horganyból készitett sípokat, utóbbiak a rekvirálás alól kivonatnak. A. plébános kántorával egyetértőén intézzen tehát erre nézve kérdést az or- gonaépitőhöz, ha templomának vagy leány - egyházának újabban épített orgonája van. Még inkább egyszerűsíti a lebonyolítást, ha a plébános a plébánia levéltárában esetlegesen megőrzött orgonaépitési tervezetet és költségvetést vizsgálja felül. Ebből megállapítható, hogy ónból vagy horganyból készültek-e a homlokzat sipjai. 2. Ha a rekvirálással megbízott or- gonaépitő a helyszínen megjelenik, a honvédelmi minisztérium részéről ki állított, igazolván}^ köteles felmutatni. Annak hiányában a rekvirálás megejtésére nincsen jogosultsága. 3. A rekvirálás művelete abból áll, hogy az orgonaépitő kizárólagosan a homlokzaton lévő ónsipokat emeli ki s azokat gyűjti együvé. Az orgonatest belsejében levő ónanyag lefoglalására a szerelőnek joga nincsen. Kívánatos, hogy a sipkicserélés ideje alatt a plébános, illetve a kántor jelen legyen. Ha a sipkicserélés megtörtént, a szerelőnek pontos jegyzéket kell fölvennie, mely utóbbi a sipok méreteire (menzurájára) vonatkozik. Ezt a jegyzéket a szerelő a plébánosnak köteles beszolgáltatni. Ennek hijján a kiemelt ónsipoknak később horgonnyal való pótlása nem válik lehetségessé. Minél lelki- ismeretesebb e jegyzék, annál könnyebben válik lehetővé a rekvirálás folytán külsőleg csonkává vált homlokzati sipanyagnak pontos pótlása. 4. Ha az ónanyag együtt van, a
