Circulares literae dioecesanae anno 1918. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
21 jedelmének, a Sátánnak és elvbarátainak, hogy az általuk okozott bajokért az emberek haragját Isten ellen irányítják s a rosszat minden jónak forrásától iparkodnak származtatni. így a sokfélekópen megnyomorított szenvedő Jóbot is káromlásra izgatta nyelves felesége utján, ki gúnyosan igy szólott hozzá: „Áldd Istent — s aztán halj meg“ I1 Még a kálvárián is Isten ellen uszították Krisztus híveit, mondván : „Istenben reménykedett — ám most szabadítsa meg őt.“1 2 így a háború után is találkozni fogunk az ördögi eljárással, mely Isten számlájára iparkodik írni a háborút követő sok bajt és nyomorúságot. Néró császár is, a kereszténység első üldözője, ki alatt Péter és Pál apostolfejedelmek vértanúságot szenvedtek, előbb négy sarkán felgyujtatta Róma városát, hogy az égő világváros látványosságában gyönyörködhessék, azután, hogy a fellázadt római nép dühét magáról elhárítsa, az ártatlan keresztényekre fogta a gyújtogatás gyanúját. Szakasztott igy tesz most a gonoszság fejedelme s igy tesznek az ő szövetségesei, a hitetlenség vezérei és titkos társulatai: a világháborúért Isten káromlására s a hit megvetésére uszítják a népeket, hogy igy önmagukról eltereljék a figyelmet s a népek észre ne vegyék, mily nagy részük van a világégés előidézésében! „Az ördög irigysége következtében jött a világba a halál.“3 így a Szentirás a természetes halálról. A gonosz lélek ugyanis megirigyelvén az ember szerencséjét, ki alacsonyabb rangja dacára üdvözölhetett, mig ő, a világosság egykori fejedelme örökre ki volt zárva a világos1 Jób 2, 9. 2 Máté 27, 43. 3 Bölcs. 2, 24. ság honából, bűnre csábította az ősszülőket, s a bűn következménye lett a halál. „És a bűn által a balál“1 mondja szent Pál apostol. Még az ember természetes halála sem felel meg Isten eredeti szándékainak, ámbár mint utólagos büntetés most már bele van illesztve a dolgok jelen rendjébe, s mint ilyen Istenre vezethető vissza. De az erőszakos halál, az emberölés, még a jogos is, akár egy emberről van szó, akár ezrekről és milliókról, mindig emberi perpatvarból ered, melvbe Istent belekeverni nem szabad. A «./ háború az úgynevezett erkölcsi rosszak csoportjába tartozik, melyek a jelen világ gonosz állapotának kísérői, s melyért a világon szereplő emberek felelősek. Egy egyszerű földműves, kivel egy kórházban találkoztam, iskolázottság nélkül is, mily helyesen vélekedett, pusztán józan esze után indulva e kérdésről, midőn mondotta: „Sokan, még művelt emberek is, Istent szidják e szörnyű világháborúért. Pedig Isten nem lehet oka ennek! Ha esik az eső, vagy süt a nap, egyformán esik vagy süt szegénynek- gazdagnak. Épúgy: születni a király ép úgy születik, mint a koldus; meghalni is a szegény ép úgy hal meg, mint a gazdag. De a háború, mely rendesen egy-egy ország közt, most több nemzet közt dúl, mig a többiek békében élnek, a háború — csak egyes emberek vagy népek viszálykodásának, egyenetlenkedésének szüleménye lehet!“ Ez az igazság! Miként a családi perpatvarok a családtagok hibáiból származnak, úgy az emberiség nagy családjában a háborúk a népek bűneiből és bűnös szenvedélyeiből erednek, mint Jakab apostol is mondja: „Honnan erednek a 1 Róm. 5, 12.
