Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

71

Országos Hadigondozó Tanács Budapest, VI., Vilmos császár út 37. sz. — 1/1917. szám.

Zita királyné 0 császári és királyi Felségének, a mi legkegyelmesebb Asszonyunknak a hadigondozás iránt tanusitott különös érdeklődése gyönyörűen hozta kifejezésre, hogy a magyar nemzet egyik legszebb kötelessége, hogy a háború legfőbb károsultjairól, a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról gondoskodjék. Ennek a gondoskodásnak két főága van. Az egyik az, hogy az állam olyan anyagi ellátásban részesítse a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, amely a legszerényebben vett létminimumot biztosítja mindenkinek, továbbá, hogy az állam és a köz jótékonyság egészségügyi, tanügyi és gazdasági intézményeket létesítsen boldogulásuk elősegítésére. A gondoskodás másik főága pedig az a patronázsszerü tevékenység, amellyel a magyar nemzetnek szellemileg és anyagilag magasabban álló tagjai állandó egyéni munkával, tettel és tanáccsal odaállanak minden egyes hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva mellé.

A törvényhozás a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátását ideiglenes segélyek nyújtásával 1915-ben már javította és a kormány az ideiglenes segély emelése iránt legközelebb újabb javaslatot terjeszt az országgyűlés elé. A hadigondozás terén szükséges intézmények közül pedig maga az állam elsősorban azokat szervezte, melyeknek munkájukat túlnyomólag még a háború folyamán el kell végezniük. A m. kir. Rokkantügyi Hivatal a sérülések és a belső betegségek következtében a megrokkanás veszedelmének kitett katonák számára utókezelő gyógyintézeteket és különleges kórházakat létesített, melyekből igen számosán visszatértek a katonai szolgálatba, még számosabban pedig legalább polgári keresetképességüket nyerték vissza. A Rokkantügyi Hivatal továbbá gondoskodott az amputáltak művégtaggal való ellátásáról, valamint a korábbi keresetüket folytatni nem tudó rokkantak gyakorlati oktatásáról. Ezekben a nagy állami intézetekben több mint 18.000 ágy áll rendelkezésre és a művégtag-műhelyek eddig 13.650 prothesist és más orthopádiai segédeszközt állítottak elő. Minthogy ezeknek a tovább már nem fejleszthető intézményeknek fenntartása az évi 30,000.000 K-t meghaladja, az természetes, hogy ezt az óriási anyagi megterheléssel járó munkát magának az államnak kellett végeznie.

Anyagi ellátás nyújtásával, valamint a gyógyító, tanító és művégtaggal ellátó akcióval azonban a rokkantügyet korántsem oldottuk meg és az intézmények egész sorára van még szükség, hogy a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról méltóképen gondoskodj unk. Ezen a téren azonban az államnak, a hadigondozás ellátására létesített külön állam- szervnek, az Országos Hadigondozó Hivatalnak, melybe a Rokkant ügyi Hivatal beleolvadt, főleg csak az irányítás, felügyelet és kisegítés lehet hivatása és a munka zöme a társadalomra vár. Tág tér nyílik itt egyeseknek és társadalmi szervezeteknek az áldozatkészségre és a szociális munkára. Az országos szervezet semmi irányban sem állít merev korlátokat a szabad társadalmi tevékenység elé. Szívesen elvállalja az adományok és ezekből létesítendő intézmények kezelését, de erre nem tolja fel magát s mindenkinek tetszésére bízza, hogy ott és úgy érvé-