Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
21 élet sok rejtélyének magyarázatát. Akiknek a kereszt tudománya botrány és ostobaság1 s kik kieszelt társadalmi elméletekkel, egy ily világégés drámáját kizártnak tartották, most elképedve látják clméletök légvárának összeomlását. A kereszt evangéliumának hiveit ily csalódás nem érheti. Mesterük és vezérük nem igér nekik kényelmes életet, hanem kereszttel járva előttük, küzdelmet, szo- rongattatást2 helyez kilátásba, azt mondja nem békét, hanem kardot hozott a földre3 s a békét, a zavartalan békét csak a harcok bátor megvivóinak mint babért kínálja. Nem azt mondja ezzel, hogy keressük a háborúságok alkalmait vagy magunk idézzük fel azokat. Oh nem! Erre nincs szükségünk. Az élet folyamának árja anélkül, hogy akarnók, küzdelmek örvényei és súrlódások zátonyai felé sodorja sajkánkat. Ilyenkor a kereszt tűz- oszlopában előttünk haladó vezérünk bátorítólag int felénk: meg ne háborodjék szivetek, bízzatok, én meggyőztem a világot. Midőn tehát, mint az Ur igéjének hirdetője, főpásztori szózatommal a háborúban való bátor kitartásra buzditlak benneteket, az Ur által vállatokra rakott keresztnek türelmes viselésére akarom lel- keteket a sz. keresztből kiáradó világossággal és erővel felvértezni. Minél nagyobb körülöttünk a háború szenvedéseinek borúja, minél fenyegetőbb a háború viharától felkorbácsolt sötét szenvedélyek örvénylő kavargása, annál nagyobb szükségünk van a keresztből kiáradó azon égi világosságra, melynek első sugarai e diadalmas harcriadóval kö1 I. Kor. 1. 13. 2 I. Kor. 7, 28. 3 Mát. 10, 27. szöntöttek be: Most e világ fejedelme ki vettetik. A kereszten töretett meg a sötétség hatalma, ott vivatott meg a nagy szabadságharc az évezredes rabiga megszüntetésére, az istenfiui szabadság visszaszerzésére. E szent jel tehát mint a győzelem jele ragyog felénk és pedig annál tisztábban, minél igazságosabb és nemesebb, minél áldozatosabb a harcunk s minél közelebb áll az isteni áldozat fenséges céljaihoz. Midőn tehát e nagy napokban az áldozatkészséget és tűrő sze- retetet megbénító sötét gondolatok elűzésére átható világosságot keresünk, a szent kereszt hivógatólag int felénk: Én vagyok a világ világossága, aki utánam jő, nem jár sötétségben.1 Szól e meghívás a fronton küzdőknek ép úgy, mint a front mögött szenvedőknek. d) A harctéren. A harctereken küzdő hőseinket a rájuk leselkedő halál árnyéka veszi körül, hideg ölelésével szivükben a hon és király iránti hűségüket akarja lelohasztani, kötelességtudásuknak fennen ragyogó csillagát akarja elhomályosítani. De a csillag nem fog elhalványodni, ha a kötelesség- tudásnak, az engedelmességnek kálváriái napjától kapja világosságát, Attól, kiről írva van, hogy engedelmes volt egészen a kereszthalálig. S midőn a szenvedések borúja honszerelmük magasan lobogó lángját akarja gyengíteni, e lángot egy hatalmas tűzkéve erősiti Annak keresztjéről, ki mások megmentésére önmagát áldozta fel s ki ez áldozatkészség hőseit eme szavakkal buzdítja: Nincs nagyobb szeretet annál, mikor valaki életét adja barátaiért.2 S ha nálatok, harcoló fiaim 1 Ján. 8, 12. 2 Ján. 15, 13.
