Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
19 áldozatának fensége a kereszt világos hátterében érvényesül igazán. Századok történelme bizonyltja, hogy a keresztnek evangéliuma nevelte a nagy lelkeket, a nagylelkű emberbarátokat, a nagylelkű honfiakat. Egy értelemnélküli gép az alkotó művész és a kezelő mester szándéka szerint bámulatos dolgokat létesíthet, de a lelkek birodalmában nagy célok csak úgy valósíthatók meg, ha a kitűzött vezéreszmék minden egyes lélek hajtó erejévé válnak s ők e hajtó erőhöz nemcsak hozzásimulnak, de ezen erő irányában való erőteljes kilépésükkel az erő hatását meghatványozzák. Ez a magyarázata annak, hogy a nagy veszedelmek a hősi lelkeket még hősiesebbekké, a törpéket még törpébbekké teszik. Itt valósul meg az Ur szava: „A kinek van, annak adatik és bővelkedni fog.“1 Midőn tehát mindenütt a lemondás, az önmegtagadás keresztjét szemléljük, midőn egész életünk a kereszt, a lemondás jegyében folyik le, merüljünk bele egész lelkűnkkel a kereszt evangéliumának gondolataiba, mert csak igy leszünk képesek a ránk várakozó nagy feladatok nehéz keresztterhét szent ügyünkhöz méltó kitartással viselni. Ha egy gondviselő Atyának jóságos keze háborús életünk útját keresztekkel ültette tele, bizonyára nem azért tette, hogy ezek utunkat állják, hanem hogy gyümölcsükkel táplálkozva az előttünk álló nagy út megte- véséhez erőt merítsünk. Az Üdvözítő nemcsak azt parancsolja, hogy vegyük fel keresztünket, azaz hogy csak külsőleg viseljük a ránk szakadó, az elkerülhetetlen terhet, hanem hogy „önmagunkat megtagadva“ legbensőbb valóságunkkal 1 Mát. 13, 12. is illeszkedjünk hozzá e külső teherviseléshez, kereszthordozáshoz. c) Hatása általában. Hogy egy-egy keserűség megédesül- jön, ahhoz — mint Mózesnél1 látjuk, — a titokzatos fának pillanatnyi érintése is elegendő; hogy egy kigyómarta seb behegedjen, a szent jelre való egyetlen feltekintés is meghozza a sikert. De hogy a szenvedések, a siralmak e pusztájában a szent kereszt vezérlő tűzoszlopunk lehessen, lelki szemünknek hozzá kell szoknia e szent jel szemléletéhez, bele kell merülnie irányt mutató mozdulatainak, égi gyengéd figyelmeztető jeleinek tanulmányozásába ; lelki hallásunknak, értelmünknek hozzá kell finomodnia a tűzoszlopból felénk csendülő isteni intelmek mennyei hangjához, fensőbb értelméhez. S talán az isteni Bölcseség azért engedte kereszt- útunkat hosszabbra nyúlni, hogy e tar- tósabb gyakorlattal elsajátítsuk azt, ami egyszeri érintésre csak futólagos benyomást gyakorolt volna lelkünkre. S valóban a tábori élet küzdelmei és veszélyei, az itthonmaradottak aggódó gondja, remegése, sok nélkülözése kietlen pusztává tették előbbi nyugodt, gondtalan életünket, annak vidám derűjét a máról holnapra való bizonytalanság ködhomálya váltotta fel. Ezen sötétség közepette 'ezren és százezren függesztik szemüket a tűzoszlopként előttünk haladó isteni jelre, a sz. keresztre, melyben nemcsak az eltévelyedés ellen biztos kalauzukat, hanem együttal az Ígéret földjének csalhatatlan zálogát is látják. S az ellenség számának folytonos növekedése, újabb és kegyetlenebb támadó eszközeik arra késztetnek, hogy szemünk és lelkünk 1 II. Móz. 15, 25.
