Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVI.
170 erit ab Actis, tum'aliquot Consultores ex utroque clero iuris canonici periti, eadem Auctoritate designandi; sed Consilio ius erit Consultores quoque Sacrarum Congregationum pro sua quemque re, sententiam rogandi. II. Sacrae Romanae Congregationes nova Decreta Gleneralia iamnunc ne ferant, nisi qua gravis Ecclesiae universae necessitas aliud suadeat. Ordinarium igitur earum munus in hoc genere erit tum curare ut Codicis praescripta religiose serventur, tum Instructiones, si res ferat, edere, quae iisdem Codicis praeceptis maiorem et lucem afferant et efficientiam pariant. Eiusmodi vero documenta sic conficiantur, ut non modo sint, sed appareant etiam quasi quaedam explanationes et complementa canonum, qui idcirco in documentorum contextu peropportune afferentur. III. Si quando, decursu temporum, Ecclesiae universae bonum postulabit, ut novum generale decretum ab aliqua Sacra Congregatione condatur, ea ipsa decretum conficiat, quod si a Codicis praescriptis dissentiat, Summum Pontificem de eiusmodi discrepantia moneat. Decretum autem, a Pontifice adprobatum, eadem Sacra Congregatio ad Consilium deferat, cuius erit, ad Decreti sententiam, cano- nem vel canones redigere. Si decretum e praescripto Codicis discrepet, Consilium indicet cuinam Codicis legi nova lex sufficienda sit; si in decreto res vertetur de qua Codex sileat, Consilium constituat quo loco novus canon vel novi canones sint in Codicem inserendi, numero canonis, qui proxime antecedit bis, ter etc. repetito, ne canon sede sua moveatur ullus aut numerorum series quoquo pacto perturbetur. Quae omnia, statim post Sacrae Congregationis Decretum, in Acta Apostolicae Sedis referantur. Quae Nobis videmur utiliter in hac causa decrevisse, ea omnia et singula, uti decreta sunt, ita rata et firma esse et manere volumus ac iubemus: contrariis non obstantibus quibuslibet. Datum Romae apud sanctum Petrum, die XV mensis septembris anno MCMXVII, Pontificatus Nostri quarto. Benedictus PP. XV. Strigonii, die 1. Nov. 1917. rr Mivel Őszentsége XV. Benedek pápa 1917. augusztus 20-án kelt legfelsőbb elhatározásával az egyházi uj törvénykönyv 1250—4. kánonjait életbelóptette, az 1912. szept. 18-án hét évre nyert és 1914. május 2-án bővitett pápai fölhatalmazás alapján a főegyházmegyében előirt böjti rend, amely az 1915. évi körlevelek 22— 24. lapjain olvasható s az 1076/1916. és 114/1917. körrendel etekkel 1916. és 1917. évekre is kötelezővé tétetett, némi módositást szenved. Nevezetesen az uj törvénykönyv kánonjai eltörlik az adventi böjtöt, a szent Péter és Pál vigiliáját, a vasárnapra és parancsolt ünnepre eső böjtöt és megtartóztatást úgy, hogy a vasárnapra eső vigiliabőjtöt nem kell többé szombaton megtartani, azaz anticipálni. Hogy minden fölmerülhető kétségnek elejét vegyem, a böjti rendeletet egész terjedelmében átdolgoztam és jelen körlevelemhez csatoltan azzal az utasítással küldöm meg Tdő Papságomnak, hogy azt a híveknek kihirdessék és megmagyarázzák. Az uj rendelet azonnal hatályba lép és érvényes lesz, amig újból fogok rendelkezni. Esztergom, 1917, november 16-án. 6007. sz Böjti rendelet.
