Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
142 SSmus Dominis Noster Benedictus div. Prov. Pp. XV., in audientia concessa Secretario S. Congregationis die XX eiusdem mensis maii, resolutiones Em- morum Patrum approbare et confirmare dignatus est. f I. CARD. TONTI, Praefectus. ADULPHUS, Ep. Canopitus, Secret. L. f S. Strigonii, die 9. Oct. 1917. 5206. sz. Gyászünnepély az iskolákban elesett katonáink emlékére és sírjaikra gyűjtés. Elesett vitéz katonáink emlékére tartandó gyászünnepély és sírjaik gondozására eszközlendő gyűjtés tárgyában kiadott miniszteri rendeletet a kath. iskolákban való betartás végett alábbiakban közlöm: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 141.503/1917. sz. Vl-a. Valamennyi főtiszt, egyházi Főhatóságnak. Hazánk védelmében hősi halált halt derék katonáinkról való megemlékezés és sírjaiknak kegyeletteljes gondozása céljaira engedélyezett gyűjtés tárgyában kiadott itteni rendeletet szives tudomás és hasonló értelemben való nagybecsű intézkedés végett van szerencsém a főtiszt. Főhatóságnak tisztelettel oly kérelem kapcsán megküldeni, hogy nagybecsű intézkedésével hozzájárulni méltóztassélc ahhoz, hogy hazánk minden fokú és jellegű iskolája egy órát szenteljen hőseink emlékének és megfelelő anyagi áldozat hozatala mellett adjon módot arra, hogy katonáink sírjai méltó módon gondozhatok és megjelölhetők legyenek. Budapest, 1917. évi szeptember 18. Apponyi. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 141.603/1917. sz. VI-a. ü. o. Határidő: 1917. évi november 15. Valamennyi kir. tanfelügyelő urnák és tanfelügyelőségi kirendeltség vezetőjének, valamennyi tankerületi kir. főigazgatóságnak, felső kereskedelmi iskolák kir. főigazgatóságának, az állami polgári iskolai tanitó- és tanitónőképző-intézet tek. igazgatóságának. A világháború vérzivatarja lankadó erővel ugyan, még mindig tombol és nap-nap után újabb áldozatokat szed hazánk szent földjének, államiságunknak védelmében küzdő derék fiaink és fér- fiaink sorából. Nagy a mi tartozásunk azokkal szemben, akik önzetlen hazaszeretetüket hősi halálukkal pecsételik meg és vérük hul- latásával biztositják számunkra a boldogabb jövőt. Csak szent kötelességünket teljesítjük, ha soha nem felejtjük el őket és dicső tetteiket és ha megemlékezünk azokról, akik a legtöbbet: életüket és azzal együtt családjuk, szüleik, gyermekeik boldogságát áldozták fel hazánkért, nemzetünkért. Ez a szent kötelesség sarkal arra, hogy tőlünk telhetőleg önzetlen tiszta érzéssel és odaadással, ha kell nemes lemondással gyógyítsuk a háború ütötte sebeket, hogy anyagi önzéstől tisztítva lelkünket, valamelyest méltókká legyünk hozzájuk és hogy legalább híven, szeretettel őrizzük meg hőseink emlékét annak tisztelésére nevelve a fogékony ifjúi lelkeket. Hősi halált halt vitézeinkről való kegyeletes megemlékezésre és az emlékezésből erőt merítő hazafias érzésnek a tanuló ifjúság lelkében való felkeltésére
