Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

IV.

49

rettenetes keresztje alatt, melyen talán gyöngéd szerelmetek legdrágább kincse, jó liitvestek, szeretett fiatok vagy édes atyátok vérzett. S a ti lelkierőtökből nemcsak ennek a keresztnek viselésére futotta, hanem, sok keresztet látva magatok körül, szívesen vállalkoztatok a Cyrenei Simonok és Veronikák szerepére. S mig gyengéden ápoló kezetek a sebesültek fájdalmának nehéz keresztjét emelgette, addig galamblelketek fátyola, ez a Krisztus képével ékes Veronika-kendő, nemcsak vért és könnyeket, de lelkifoltokat is törölgetve, sok léleknek visszaadta a krisztusi ábrázatot. Serény munkátokat buzgó imátok támogatta s az eredmény nem maradt el: a sebek hegedtek, a lelkek éledtek. Bár várak védelmében nem vettetek részt, a hálás nemzet Dobó Katicák és Zrínyi Ilonák koszorúját fonja fejetek köré, mert sok drága életnek halálostromolta várát önfeláldozó ápolással megmentettétek.

De munkátok még nincs befejezve, nemcsak azért, mert a háború még dühöng, nemcsak azért, mert sok árvának szeme reátok van és reátok lesz irányítva, kiknek édes anyja egymagában nem tudja elesett hős apjukat pótolni: hanem azért is, mert az igazi Piéta csak most vár reátok, midőn férjetek, jegyestek, kit mint daliát küldtetek a haza védelmére, most a háború keresztjéről levéve világtalanul vagy béna, csonka testtel borul hitvesi, jegyesi kebletekre. Magyar hitvesek, magyar jegyesek, kik derekasan vettetek részt hősi férjetek, jegyestek keresztviselésében, vájjon erre a Pietá-ra lesz-e elég lelkierőtök. Ne essetek kétségbe. Fel a szivekkel! Könnytelt szemeteket pedig emeljétek ismét a Kálváriára. A Mater Dolorosa ezen fájdalmaitokat is megszentelte, hogy ezen sebetekre is gyógyírt találhassatok nála. Az a tőr, mely a ti lol- keteket most hasogatja, az ő szivét is átjárta, az ő szivéből hozza számotokra az erőt is e fájdalom elviselésére.

A Megváltó holttestét keblén tartó, szent sebeit csókolgató Mater Dolorosa hősi szeretete áradjon ki reátok s töltse el lelketek férjetek, jegyestek hősiességéhez méltó lelki erővel, mely legyőzi a gyenge idegzet minden remegését, borzadását. Bizton remélem, hogy lesz bennetek nemcsak annyi hitvesi, jegyesi szeretet, de annyi honleányi nemesség, hogy az ő fogyatkozásaikat legszebb ékességüknek tekintve, nemcsak testi fájdalmaikat enyhítsétek, de a lelkűkre, kedélyükre ebből esetleg ránehezedő búfellegeket is hitvesi szerelmetek odaadó hűségével, vagy jegyesi Ígéretetek készséges beváltásával eloszlassátok. Nem hiszem, hogy a magyar honleányok között egy is akadna, ki babérkoszorús hitvesét vagy jegyesét rokkantsága miatt magától visszautasítaná. Ettől már a hitvesi eskü s a jegyesi Ígéret szentsége is meg fog titeket óvni.

De vájjon mi lesz azokkal a csonka vagy rokkant hősökkel, kik ily zálogot a háború előtt nem kaptak ? Vájjon ők, kik családi tűzhelyeinket megvédtek, meg le- gyenek fosztva a családi élet örömétől? Vájjon ez a hősi vér, melyből már any- nyit nyelt el a szomjas föld s melyből már oly kevés van, vájjon ez a maradék drága hősi vér is gyümölcstlenül vesszen kárba s ne támasszon a hazának fiakat, hozzájuk hasonló hős védőket ? Ti Zrínyi Ilonák véréből való magyar honleányok, tudnátok-e oly szívtelenek, oly hálátlanok lenni, hogy vonakodnátok lelketek odaadó hitvesi szeretetével megáján-