Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

biztosittassék. Ha ott helyben megvan a mód erre, kisérjék állandó figyelemmel az árvának ott helyben való nevelését, tanácscsal támogassák azt, hogy hasznos polgára legyen a hazának. Ha erre mód nincsen, járjanak utána, hogy az árva megfelelő intézetbe jusson és az ilyen intézetek létrehozásában vegyenek tevékeny részt. Lesznek jóravaló keresztény családok is, akik az ilyen árvákat családjuk körébe felveszik és felnevelik. Mozdítsák ezt elő és gondját viseljék azután is ezen árváknak. Egyesületek alakulnak az árvák felkarolására. Támogassák ezeket és vegyék ki részüket a vezetés és pártolás munkájából.

A hivatott tényezők első sorban a papokra, a lelkipásztorokra számítanak. Társadalmi állásuk, műveltségük, Krisztus példája és parancsa és ezen felépült emberbaráti szeretetük nemcsak képessé teszi őket arra, hanem kötelességükké teszi azt. Szeretettel kérem tehát tdő Papjaimat, hogy ezen keresztény hazafias munkából elsősorban és legnagyobb mértékben vegyék ki részüket. Az Úr Jézusnak a kisdedek iránt kinyilvánított szeretete adjon nekik példát és az Úr Jézus áldása és kegyelme lesz a legszebb jutalmuk.

A vármegyék közönsége a hadiárvák gondozása céljából a gyámhatósági megbízottak intézményét léptette életbe és e téren különösen a lelkész urak támogatására és közreműködésére tart számot. A gyámhatósági megbízottak feladata az, hogy azoknak a családja, azoknak a tehetetlen kiskorú gyermekei, akiknek édes apjuk a mi drága hazánkért halt hősi halált, vagy adta egyébként oda életét a háború ezer veszedelme között, ne maradjanak támasz, segitség nélkül, ne jussanak nyomorba, hogy érezzék,

hogy a nemzet lelke éberül őrködik azok fölött a családok fölött, akik legdrágább- jukat, a mijük a földön volt, voltak kénytelenek az édes haza ügyéért feláldozni s nem engedi, hogy azok bármilyen hiányt szenvedjenek. Ezt a gyönyörű szép tevékenységet kell végezniük, úgyszólván tehát a nemzet élő lelkiismeretévé lenniök a gyámhatósági megbizottaknak, vagyis azoknak a férfiaknak és nőknek, akiket mint arra méltókat és alkalmasakat a vármegye közönsége a hadiárvák védelmével és gondozásával külön is megbiz, hogy azok ügyeit mindenben a családapa gondosságával és szeretetével intézzék és vezessék; hogy támogatói legyenek az ügyekben gyakran járatlan édesanyának ; hogy megkönnyítsék az árvák előhala- clását az életben; hogy távol tartsanak tőlük minden veszélyt, mely őket akár erkölcsi, akár anyagi szempontból érné.

Nem terhet akar tehát róni ezekre a férfiakra és nőkre a vármegye közönsége, de érdemeiket elismerni s őket kitüntetni is az által, hogy a leggyönyörűbb funkcióknak egyikét, mint arra leginkább méltókra reájuk ruházza.

Hogy feladatuk könnyebb legyen, a gyámhatósági megbízottak, ha szükségesnek látják, forduljanak bizalommal akár írásban, akár szóval a vármegyei vágj’ városi árvaszékhez, melyek a legnagyobb készséggel és örömmel fognak kezükre járni; ha jogi ügyekben van tanácsra szükségük, a vármegye tiszti ügyészeihez, akik utasítást nyertek, hogy ily esetben részükre díjtalan fölvilágositásokat, útmutatásokat adjanak, más ügyekben pedig a vm. központi, illetve városi segélyző- bizottságokhoz.

Ezek a szervek oda fognak majd hatni, hogy összeköttetést létesítsenek