Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

90

s a főpásztori kormányzatára bízott lel- készi kart e törekvésben való buzgó közreműködésre alkalmas módon megnyerni méltóztassék.

Abban a meggyőződésben, hogy Fő- magasságod a kért erkölcsi támogatást a kormánytól megtagadni nem fogja, van szerencsém Főmagasságoddal az e tekintetben szem előtt tartandó sarkalatos nézőpontokat a következőkben ismertetni:

Az 1914. évi XLV-ilc t.-c. 7. §-a értelmében a bevonultaknak segélyre egyébként igénynyel biró olyan családtagja, akire a hatóság megái lapitja, hogy megélhetését megfelelő munkavállalásával biztosíthatná, segélyre igényt nem tarthat. Ebből kifolyólag elveszti a segély iránti igényét minden olyan mezőgazdasági munkára alkalmas segélyezett egyén, aki a mezőgazda- sági munkák megnyíltával nem ól az igy kínálkozó alkalommal s ha hívják is, nem megy el napszámba, vagy nem fogad el megfelelő, neki fölajánlott gazdasági munkát.

Az élvezett segély megvonását, vagy leszállítását a kormány azonban nem kívánja azoknál, akik tényleg részt vesznek a mezőgazdasági munkákban, s ezen a címen egészben, vagy részben biztosíthatják létfentartásukat, hiszen a törvény célja és indoka nem az, hogy a dolgozni akarók juttassanak rosszabb helyzetbe, hanem ellenkezőleg az, hogy azok fosztassanak meg a segélytől, akik a munkától vonakodnak.

így hozza ezt az osztó igazság magával, amely nem tűrhetné, hogy az állam által a hadrakeltek családjai részére olyan bőkezűen megállapított segély azoknak nagy részét tétlenségre bírja, akiknek munkaerejére most a háborúban nagyobb szükség van, mint valaha s ezáltal a legfontosabb gazdasági közérdekeket károsítsa.

Ennélfogva a kormány már el is rendelte az államsegély megvonását mindazoktól, akik saját egészségi állapotuk, testi erejük és családi viszonyaiknál fogva munkára mehetnének s akikről beigazolást nyer, hogy nekik megfelelő gazdasági munkára fölliivattak és azt visszautasították.

Ez a körülmény az egész országban a lakosság körében kidoboltatás és a köz- hirrététel más szokásos módján a legszélesebb körökben köztudomásra hozatott már ugyan, de oly célból, hogy ez a tény kellőleg átmenjen a köztudatba s annak szükséges és méltányos voltát belássák az érdekelt néprétegek, egész bizalommal kérem a lekószi karnak, mint a nép természetes vezetőinek, tanácsadóinak közreműködését és nem kételkedem benne, hogy ez mielőbb megtenni gyümölcsét abban az irányban, hogy a segélyezett családtagok is ki fogják venni részüket a gazdasági munkából, ezáltal biztosítva az ország megélhetését is.

Hasonló kérést fejezek ki egy másik nag3Tfontosságu közérdekű ügyben is. Ez a közélelmezés biztosításának kérdése, amelynek sikeres megoldását szintén csak a társadalom céltudatos közreműködésétől várhatjuk.

A kormány fáradságot nem kiméivé, akadályt nem ismerve dolgozik e nehéz feladat megoldásán s ahhoz fűződő nagy nemzeti érdek kapcsán kéri főpásztorai utján a lelkészi kart, hogy világosítsa fel minden rendelkezésére álló módon a népet, hogy a hatósági intézkedések, ha olykor zaklatásnak látszanak is, magasabb nemzeti érdekből szükségesek s hogy aki készletét eltitkolja, vétkezik egyháza és hazája ellen.