Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
40 koronáján, címerünk hármas halmán a kereszt ékeskedik. Első szent királyunk Krisztus keresztje alá állította népét, nehogy a történelmi idők viharai a hunnok és avarok sorsára juttassanak bennünket. S fennállásunk ezredik esztendejét ünnepelve, bátor és hálás lélekkel mondhattuk, hogy kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn e hont. S amint Krisztus keresztjében mi oltalmazónkat, bűvös erejű talizmánunkat látjuk, úgy viszont történelmünk legdicsőségesebb lapjain a szent keresztért, a keresztény kultúráért vívott százados harcaink vannak feljegyezve. Nemzeti életünk, nemzeti kultúránk a kereszt tövében fakadt s egész történetében a kereszten felfutó növényhez hasonlít, mely a dúló viharok ellen a kereszttől nyert oltalmat és biztonságot, üdítő árnyékot a harcok perzselő tüzében, az elnyomatás, a kétségbeesés napjaiban pedig uj erőt és inspirációt. És ha a béke napjaiban az anyagiakban túlságosan elmerült tekintetünk néha le- lesiklott az üdvösség e jeléről, a veszély perceiben ösztönszerűleg megérezték, hogy fenmaradásunkát csak ahhoz az alaphoz való visszatérésünk biztosíthatja, amely alapra állami létünket annak bölcs szervezője fektette. Dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk, az apostoli kettős kereszt fölként birtokosa, ki a trón magasságában s az ezeréves korona fénysugarai között is kétszeresen érzi a saját maga és népe számtalan keresztjének súlyát: a keresztre feszített Megváltó lábainál imádkozik. Népét, mely a haza szabadságát, dicsőségét szomjuhozza, ahhoz a sziklához utasítja, melyből első szent királyunk a nemzeti erőnek kiapadhatatlan forrását fakasztotta számunkra. Hazánk templomaiban ez év első napján százezrek szivéből szállt ég felé a, felajánló imádság, mely a kereszten érettünk megtört isteni Szívnek könyörületes oltalmát kérte sok sebből vérző népünk számára. A népéért imádkozó király s a királyával imában egyesitett nemzet fenséges és az ég figyelmére méltó kép. De fohászainknak, könyörgéseinknek, a szent kereszthez való járatásunknak foganatját csak úgy várhatjuk, ha igazi keresztes vitézek módjára azt a keresztet, melyet maga az Úr tűzött most vállainkra, erős lélekkel viseljük s viselésében gyengébb testvéreinknek is segítségére sietünk. Erre főpásztori és atyai szivem egész melegével kérlek most benneteket, kedves Híveim! Más években a keresztből kiáradó lelki világosság egy-egy sugára, a kereszt tövében fakadt erkölcsi kertnek egy-egy virágjára hívtam fel figyelmeteket. Most azonban, midőn vészterhes felhők környékeznek, a keresztek és áldozatok e korszakában magára a szent keresztre és a rajta függő isteni áldozatra, magára a lelki napra szegezzétek lelki szemeteket, hogy a. keresztből kisugárzó fény áthassa, megvilágítsa a komor fellegeket, hogy a Megteszi tettnek a kereszt által aratott diadala egy jobb jövőben való bizodalmas reményre hangolja lel- keteket. Mint Krisztusnak a halált halállal kellett legyőznie, úgy mi is hősies szenvedés által leszünk úrrá a szenvedés fölött. A nagyheti Jeremiás-siralmak vissz- hangjaképen az alleluját véljük hallani és a kálváriái napsötétedésen keresztül a feltámadásban megdicsőült Krisztusnak fel-felvillanását látjuk. Maga a Iveresztre- feszitett magyarázta meg az emmauszi tanítvány oknak a szenvedésnek a dicsőséges győzelemhez való eme viszonyát:
