Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XXV.
219 jelentését és őt kérelméhez képest a nyugdijintézeti tagok sorából törli. Ezen határozatról a jegyzőkönyv kivonatának megküldése útján kérelmező s a főegyházmegyei alapítványi pénztár értesittetik. IX. Nddler István esztergomi érseki tanítóképző intézeti tanár kérelmezi, hogy bocsáttassák el a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet kötelékéből, miután az országos tanári nyugdíjintézetbe csak az esetben hajlandók őt felvenni, ha igazolja, hogy az esztergomi főegyházmegyei papi nyugdíjintézet kötelékéből kilépett. Miután továbbá az orsz. tanári nyugdíjintézetnél nyugdíj igényes éveit csak azon időponttól kezdve számítják be, amelyben a papi nyugdíjintézet kötelékéből kilépett, kéri, hogy tanárrá történt kineveztetése napjától, azaz 1910. évi november hó 15-étől kezdődőleg mondassák ki elbocsátottnak. Az igazgató választmány hosz- szas eszmecsere után a következőleg határozott: A nem állami tanárok, felső népes polgári iskolai, valamint gyógypedagógiai tanítók s azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1914. évi XXXVI. t.-c. 21. §-a kimondja, hogy „azoknak az alkalmazottaknak, akik az ezen országos nyugdíjintézet kötelékébe nem tartozó más tanintézetnél, vagy más hivatalban is vannak alkalmazva, ha e másik tanintézetnél, vagy hivatalnál nyugdíjra van jogosultságuk, ezen országos nyugdíjintézettel szemben nyugdíjra igényük nincs.“ A törvénynek ezen intézkedése az igazgató választmány nézete szerint nem érintheti intézményünket és nem vonatkozhatik a főegyházmegyei papi nyugdíjintézetre. A főegyházmegyei papoknak nem valamely intézetnél vagy hivatalnál eltöltött szolgálatuk után, hanem felszentelés révén van az egyházmegyével szemben nem is annyira nyugdíjra, hanem holtiglan való eltartásra joguk és igényük. A mi intézményünk tehát nem szorosan nyugdijintézet, hanem az egyházmegyei alapokból, meg a papság önkéntes megadóztatásából létesített fenntartási alap. Nem igazodik az évi fentartási ösz- szeg az élvezett fizetés szerint, ez is mutatja a nyugdíjintézetektől eltérő jellegét. Ha valaki felszenteltetése napján munkaképtelen lesz, az egyházmegye köteles őt holtáig eltartani ; tehát semmiféle szolgálati idő, semmiféle hivatal nem kívántatik ezen évi eltartási igény megszerzéséhez, ez az egyházmegye címére történt felszentelésben gyökeredzik. Ha valamely papja az egyházmegyének tanári állásától és ezzel nyugdíj igényétől megfosztatnék, az egyházmegyének megmarad a kötelessége az illetőnek eltartására. Ezt a célt szolgálja a nyugdíjintézetektől eltérő szervezetű intézményünk. Nincsenek is ép ezért kormányhatóságilag jóváhagyott nyugdijintézeti alapszabályai. Miután továbbá minden pap eltartására kötelezettséget vállal az egyházmegye, ragaszkodnia kell ahhoz, hogy minden papja teljesítse az ennek fejében kikötött feltételeket. Mindezek mutatják, hogy intézményünk oly jellegű, amelyre az idézett törvényhely nem vonatkozhatik és amely a paptanárok részéről való bennmaradást nem akarhatta kizárni.
