Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XXIII.
200 A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 11079/1915. ein. szám. Valamennyi főtiszt, egyházi Főhatóságnak. Körrendelet. Folyó évi junius hó 28-án 5782/eln. szám alatt kelt és a vezetésem alatt álló minisztérium „Hivatalos Közlöny“-ének folyó évi julius 15-iki számában közzétett rendeletemmel intézkedtem az iránt, hogy a váltópénzérmék felhalmozása és elrejtése ellen a lakosság tájékoztatása és felvilágosítása céljából mily intézkedések foganatositandók. A belügy-, valamint a kereskedelemügyi miniszter urak a közigazgatási hatóságok, illetőleg a kereskedelmi és iparkamarák utján hasonló irányú tevékenység kifejtése iránt intézkedtek. Sajnálatos jelenség, hogy ezek a széles körben foganatosított intézkedések nem vezettek a kívánt eredményre, mert a lakosság nagy része mindig felhalmozza és elrejtve tartja az arany és ezüst érméket, a bankjegyeket, sőt a nikel és bronz váltóérmóket is dacára annak, hogy csapataink ragyogó teljesítményei folytán ellenségeink az országból teljesen kiüzettek, sőt messze az ország határán túl vissza- szorittattak, úgy hogy országunk ellenséges betörések ellen ma már teljesen biztosítva van és az ország belsejében a kereskedelmi forgalom békésen és nyugodtan bonyolódik le. Habár a háború következményeitől való túlzott félelem és az ellenséges betörések miatti aggodalom, valamint egyes vidékeken a rögtöni menekülésre való kényszer, amelyek a félénk és kishitű embereket a pénzérmék felhalmozására és elrejtésére indíthatták, ma már okul az ilyen kishitüek előtt sem szolgálhatnak, úgy látszik, hogy a pénzérmék felhalmozása és elrejtése még mindig nem szűnt meg, aminek oka a fent említett félelem okozta megszokás hatalmában, a rossz példa követésében és abban a körülményben keresendő, hogy a köznép, amely a jelenlegi rendkívüli viszonyok közt aránylag tetemes pénzösszegek felett rendelkezik, nem bir a célszerű pénzkezelés ismeretével. Ismeretes, hogy különösen a mező- gazdasággal foglalkozó néposztálynak a mezőgazdasági termékek szokatlanul magas ára, nemkülönben a hadsereg részére igénybevett eszközök és jószágok értékének készpénzzel történő kifizetése következtében szokatlanul nagy pénzösszegek jutottak birtokába és az a körülmény, hogy ezek a körök nincsenek hozzászokva a bankszerü pénzkezeléshez, most sokkal nagyobb mértékben válik érezhetővé, mint a rendes békés viszonyok között, mert most sokkal több pénz lévén kezeik között a pénzforgalmi eszközök nagyobb mennyisége válik áldozatává a pénzfelhalmozás szokásának. Ehhez járul még az is, hogy a férfiak nagy része, akik békés állapotok között a pénzt kezelni szokták, ma katonai szolgálatot teljesítenek és a gazdaság vezetése sok esetben nagyobb részt az asszonyokra háramlik, akik azután részben aggodalomból, részben tapasztalatlanságból a kezük közé került összes pénzt gondosan elrejtik. Ezek a körülmények, amelyek pedig főokai a mai váltópénz hiánynak, még kellemetlenebb következményekkel járhatnak akkor, ha a földműveléssel foglalkozó lakosság az idei termés értékesítéséből befolyt tekintélyes mennyiségű pénzt ismét felhalmozza és elrejti. Ennélfogva idejében gondoskodni kell a lakosság leg-
