Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

11

Nr. 101.

Sacra Congregatio pro negotiis ecclesiasticis extraordinariis de cura captivorum.

Ezzel azonban nem akarok minden társadalmi összejövetelt elitélni. Sőt helyesnek tartanám, ha a farsangi időben szokásos táncmulatságok helyett a háborús állapottal vonatkozásban levő oktató és aktuális jótékony célokat szolgáló összejövetelek rendeztetnének, amelyekből azonban minden felesleges fényűzést száműzni kellene. Ezeket arra is kellene felhasználni, hogy a közönség világosittassék fel arra nézve, hogy azon gazdaságosabb beosztást, józanabb életfelfogást, takarékosságot, együttérző szeretetet, melyekre a jelenlegi nehéz viszonyok tanitottak minket, lehetőleg továbbra is kellene fenntartani, mert a nemzeti vagyonnak elfecsérlóse nemcsak a háború idején, hanem normális viszonyok között is pó- tolhatlan veszteség.

Ha ily tanulságokat vonunk le a háborúból, akkor a megpróbáltatásnak e napjai a nemzeti életerő gyarapodásának uj korszakát nyitják meg számunkra.

Ex Audientia Ssmi, die XXI. decembris 1914.

Ss. D. N. Benedictus divina providentia Papa XV., cum vehementer doleret et angustias, quibus misere afficerentur innumerabiles homines teterrimo hoc bello capti, et anxietates, quibus eorumdem familiae idcirco premerentur quod diu penitus de suis ignorarent, Secum animo reputavit quo pacto posset utrisque pro facultate solacium auxiliumque afferre. Itaque me referente, infra scripto Secretario S. Congregationis Negotiis Ecclesiasticis Extraordinariis curandis, ea quae sequuntur decrevit, spe fretus futurum, ut cum Episcopi et Clerus sancte religioseque mandata exsequantur, tum nationum rectores velint incepto huic, humanitate et Christiana caritate in primis digno, pro viribus obsecundare.

I. Ordinarii dioecesum, ubi captivi versantur, quam primum sacerdotes eligant, ut curam captivorum gerant, unum aut pro necessitate plures, eorum linguae satis peritos; quos, si nullos habeant intra dioecesis suae fines, ab aliis Ordinariis mutuentur. Hi vero libenter idoneos suppeditent.

II. Sacerdotes ad id munus electi nihil reliqui faciant quod ad captivorum utilitatem, tum animi, tum vitae corporisque, pertineat: consolentur, assideant, a necessitatibus variis — iisque interdum acerbissimis — allevent.

III. Exquirant praesertim et percontentur, utrum litteris, an alio modo, captivi familias do se certiores fecerint. Quod si negaverint se fecisse, suadeant ut saltem apertas chartulas tabellarias (vulgo cartes postales, Postkarten, Post cards, Počtowyja kartockí) státim mittant, quibus suos de propria valetudine doceant.

IV. Verum, si captivi, aut imperitia scribendi, aut ex morbo vel accepto vulnere, aut quavis alia de causa, ab simili litterarum commercio prohibeantur, sua ipsi manu delecti sacerdotes, eorum vice ac nomine, caritate permoti, scribant, et diligenter studeant, ut epistulae eo tute perveniant quo destinantur.

Datum Romae, e Secretaria eiusdem S. Congregationis, die, mense et anno praedictis.

Eugenius Pacelli, Secretarius.