Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XV.

140

az atyának kínjait éreztették velünk, akinek házát a dühöngő vihar elpusztította és kihalttá tette. És amikor kimondhatatlan fájdalommal gondolunk fiainkra, akiket ezerszámra öltek meg, Krisztus sze- retetéből áthatott szivünket eltöltötte az anyák minden jajveszékelése, az idő előtt özveggyé lettek és az arák bánata, valamint az időelőtt az apai vezetéstől megfosztott gyermekek vigasztalhatatlan keserűsége. Az a részvét, amelyet számtalan család gyötrelme iránt érzünk és ama kötelességünk tudata, amely ilyen szomorú időben a béke és szeretet magasztos missziója folytán reánk háramlik, azt a szilárd elhatározást keltette bennünk, hogy egész tevékenységünket és egész hatalmunkat a harcoló népek kibékitésére fordítsuk. Ezt fogadjuk is ünnepiesen a Megváltónak, aki vére árán akarta minden testvérét megmenteni és béke és szeretet sugallták amaz első szavakat, melyeket mi mint a lelkek legfőbb pásztora a nemzetekhez és vezetőikhöz intéztünk. De a mi szeretetteljes és nyomatékos atyai és baráti tanácsunk meghallgattatlan maradt. Ez fokozta fájdalmunkat, de nem ernyesztette el szándékunkat. Törhetetlen bizakodással fordultunk szakadatlanul a Mindenhatóhoz, aki kezében tartja úgy az alattvalók, mint a királyok lelkét és szivét és hozzá fohászkodunk, hogy vessen véget a rettenetes mészárlásnak. Áhitatos és alázatos imánkban minden hívőnket részeltetni engedtük és hogy annak hatályosságát növeljük, gondoskodtunk arról, hogy keresztény jótékonysági művek kisérjék. Ma pedig, a borzasztó konfliktus kitörésének szomorú évfordulóján szivünkből az az óhaj sarjadzik ki, hogy a háború érjen gyorsan véget és ez az atyai kívánságunk a mai napon még izzóbb és

még hangosabb. Harsogja túl ez a szózat az ijesztő fegyverzörejt és jusson el azokhoz a népekhez és fejeikhez, akik most háborút viselnek és másítsa meg gondolkozásukat. Mennyei Atyánk, Isten szent nevében és Jézus akaratából, akinek megszentelt vére az emberi megváltás dija volt, könyörgünk nektek, akiket az isteni Gondviselés nemzetek élére állított, vessetek véget ennek az iszonyéi gyilkolásnak, amely már egy év óta vei homályt Európa becsületére. Testvérek vére az, amelyet szárazon és tengeren ontanak. Európa legszebb vidékei, a világ kertje hullákkal és romokkal van keresztül szántva. Ahol nemrégiben műhelyek és a föld művelése haszonhajtó értékeket teremtettek, ott az ágyúk rémes fenyegetése ijeszti a népeket és rombolási dühükben nem kiméinek sem falvakat, sem városokat, hanem mindenütt pusztulást és halált terjesztenek. Ti viselitek Isten és az emberek előtt a háborúért és a békéért való rettentő felelősséget. Hallgassatok reánk, hallgassatok kéréseinkre, az örök legfőbb Biró helytartójának atyai hangjára, mert ennek a Birónak felelősséggel tartoztok, úgy nyilvános cselekedeteitekért, mint magándolgaitokért. A gazdagságoknak az a halmaza, amellyel Isten, a Teremtő a nektek alárendelt országokat ellátta, kétségtelenül megengedi nektek a háború folytatását, de milyen áron ? Erre az a sok ezer fiatal emberélet válaszoljon, amely nap-nap után kialszik a csatatereken. Valamint annyi sok városnak és falunak romja és az a sok elpusztult emlékmű, amelyet az elődök kegyes érzése és lángesze alkotott. Azok a keserű köny- nyek, amelyek csendes kunyhókban vagy az oltárok lábánál szivárognak, vájjon ezek is nem azt ismétlik-e, hogy a mostani