Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XI.
109 XL 2692. sz. r A m. kir. kormánynak a hadikölcsön- jegyzésnek meghosszabbítására vonatkozó rendeletét és a tömeges jegyzésre fölhívását egész terjedelmében azzal a szigorú utasítással közlöm a Tiszt. Papsággal, hogy azt a- hívekkel megismertesse és minden rendelkezésre álló eszközzel a népet a kölcsönj egy zésre rábírja. A nagy időkhöz méltó áldozatkészséget méltán elvárja most a nemzet legkisebb fiaitól is, mert az apró összegek tömeges jegyzéséből tevődnek össze azok a milliók, amelyekre most az ellenségek egész világával harcban álló országnak szüksége van. A kormány felhívása igy hangzik: Olasz szövetségesünk, aki felett 30 esztendőn át tartottuk oltalmazó karunkat, aki a mi barátságunknak köszönhette békéjét, haladását, anyagi és szellemi javakban való előmenetelét, aki egész birodalmat szerzett Afrikában, amelyre a mi támogatásunk nélkül még csak álmában sem gondolhatott, — orvul támadott mey bennünket éppen akkor, amidőn önként át akartuk neki adni a. Monarchiának olaszlakta határszéleit. Elérkezettnek látta a pillanatot, eldobta az álarcot, orgyilkos tőrével hátba- támadja az egész Európának, az olasz nemzetnek szabadságát is fenyegető orosz óriással harcban álló Monarchiát. De rosszul számított. Tíz hónapos hősies küzdelemben megtanultunk a túlerővel szemben megállni. Feltartóztattak, megőröltük, futásra kény- szeritettük keményebb ellenséyeink milliónyi hadát. Győztes seregeink nemes haraggal párosult utálattal fordulnak az áruló felé, hatványozott elszántságot, ujult erőt szegezve az uj ellenség mellének. Lovagias lelkének egész valójában felháborodástól remegve, tettrekész elszántságban égve áll az egész nemzet uj harc felé menő katonáink mögött. Mint annyiszor a múltban, az uj ellenség, az uj veszély ujult erővel váltja ki a magyar jellem legdicsőbb tulajdonságait. Visszavonás, kishitűség, elcsüggedés nem látható sehol. Az egész nemzet egy nagy, egységes, tettrekész, önfeláldozó elhatározás. A kormány, amelyet ezekben a nagy időkben állított a nemzet élére az isteni Gondviselés, érzi a felelősség súlyát, a feladat nagyságát, de érzi azt is, hogy mindenre képes és mindenre kész nemzetre támaszkodhatok, amelynek egyesíteni, szervezni és küzdelembe vinni kell minden erejét. Ezt várja a nemzet a kormánytól; ezt parancsolja saját kötelességérzete; ezt az egy célt szabad csak ismernie, hogy méltónak bizonyuljon a nemzethez, mely sorsának gondozójává tette őt. 17
