Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
Nr. 17. Aeppus gratias agit pro habita sui ex occasione vicis annuae memoria. 183. sz. A főegyházmegyei alapítványi pénztár újjászervezése, illetve külön alapítványi hivatal felállítása. CIRCULARES DIOECESANAE. i. LAUDETUR JESUS CHRISTUS! Ex occasione vertentis anni plurimas accepi a Venerabili clero meo et fidelibus gratulationes. Quum ob ingentes et copiosissimos labores, quibus non tam premor, quam potius opprimor, impossibile sit omnibus et singulis respondere, hac via gratias ago pro nuncapatis mihi votis, una simul vicissim adprecor, ut nobis omnibus Deus, a cujus nutu vitae nostrae momenta dependent, concedat gratiam suam, qua adjuti dato nobis divinitus pretiosissimo temporis dono ita utamur, ut illud ad nostram credi tarumque nobis animarum cedat salutem sempiternam. Quod adiuvante sua gratia certe etiam omnibus nobis obtinget, si omnibus nobis incumbentibus obligationibus debite satisfaciendo, permanserimus in via mandatorum Domini, talesque fuerimus omni, quem hodie ingressi sumus anni momento, quales in hora exitus nostri de hoc mortalis corporis ergastulo esse cupimus. Strigonii, die 1. Januarii 1914. A keresztény elveken nyugvó józan gazdálkodás ethikája, mely egyrészt a bűnös kapzsiságot megbélyegzi és a köny- nyelmü tékozlást elitéli, másrészt pedig a tervszerű és viszonyokkal számoló takarékosságot erénynek minősítve ajánlja: kötelességünkké teszi, hogy az okos takarékosság által szerzett avagy örökségképen reánk szállott illetve sáfárkodásunkra bízott vagyont necsak lelkiismeretesen kezeljük, hanem az idők követelte óvatossággal, kellő szakértelemmel és rendszerüséggel gyarapitsuk és következésképen beláthatatlan időkre fennmaradását biztosítsuk. A vagyonnak ilyetén hűséges kezelése és gyarapítása azonban semmi esetre sem képezheti végső célunkat, mert hiszen alexandriai sz. Kelemen szerint a pénz és vagyon csak anyag és merő eszköz, melynek gyűjtése és öregbítése csak azon célzattal jogosult, hogy nagyobb anyagi eszközök felett rendelkezvén, annál több jót tehessünk Isten országának megalapozására és terjesztésére, egyházi és nemzeti jótékony intézmények létesítésére és felkarolására, és következésképen a közjóiét előmozdítására. Ezen félreismerhetetlen igazságok, valamint egyéb fontos társadalmi és köz- gazdasági nézőpontok vezettek akkor, mikor más hazai egyházmegyéknek régen bevált példáján okulva, mindjárt érseki kormányzásom legelején tervbe vettem az ájtatos alapítványoknak együttes központi kezelését és az idevonatkozó alapítványi
