Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
48 Quibus autem impossibile est congressui in persona intervenire, illi in spiritu saltem interessé poterunt, si tempore et diebus illis, quibus congressus habebitur, praesertim vero die 26-a Julii mente et corde semet coniunxerint illis, qui congressui intersunt. Quod equidem tam sacerdotes, quam fideles eo facilius facere poterunt, si ad sacram communionem praedicta die accesserint, sacerdotes vero, si missae sacrificium in hunc finem obtulerint. Ad quod praestandum invitat nos benignitas Summi Pontificis, qui Indulgentiam Plenariam concessit iis omnibus qui in quacunque orbis parte sacram communionem die 26-a Julii suscipient in unione cum iis, qui processioni in oppido Lourdes intersunt. Strig. die 29. Jan. 1914. 1700. sz. Oltáregyesületekről. * Az 1913. évi november 7-én tartott püspökkari tanácskozmány az oltáregyesületek elterjedését, egyházmegyei és országos szervezését kívánatosnak mondotta ki és helyeselte a bécsi eucharisztikus kongresszus magyar szakosztályának erre vonatkozó határozatát. Ennek a püspökkari óhajtásnak megfelelőkig az esztergomi főegyházmegyében következőleg rendelkezem: 1. A budapesti középponti Oltáregyesületet, amely a római törzstársulatba 1882. január hó 1-én bekebeleztetett, az esztergomi főegyházmegye területén az összes oltáregyesületek központjának jelentem ki. Igazgatója egyszersmind az esztergomi egyházmegyei oltáregyesületek legfőbb igazgatója. 2. Mivel a pozsonyi oltáregyesület csak egy évvel későbben létesült, mint az 1859-ben alakult budapesti, a római anyatársulatba szintén szabályszerüleg be- kebeleztetett s Pozsony vármegye területén kezdettől fogva a budapesti központtól függetlenül működött: azért a pozsonyi oltáregyesület mint Pozsony város és vármegye központja továbbra is önállóan működik, tagjairól törzskönyvet vezet, a tagsági dijakat és adományokat bevételezi s azok fölhasználásáról gondoskodik. Megkívánom mégis, hogy a pozsonyi oltáregyesület olyan viszonyba lépjen a főegyházmegyei és országos budapesti központtal, amilyen viszonyban vannak evvel azon egyházmegyei központi oltáregyesületek, amelyek az országos központhoz csatlakoztak. Kötelessége lesz tehát tagjainak létszámáról, a beérkezett adományokról, a végzett munkáról évenkint Budapestre (IX. Üllői-út 77.) jelentést tenni és a templomsegélyezések tervezetét végrehajtás előtt a budapesti központnak bemutatni. Ezt azért tartom szükségesnek, mert ha az egyes oltáregyletek egymásról mitsem tudva végzik a segélyezést, előfordulhat, hogy egyes szegény templomok két helyről is kapnak ajándékot, más érdemesek pedig egy helyről sem. Egyébként a budapesti központ a pozsonyi oltáregylet szétosztási tervezetét meg nem változtathatja, hanem csak tudomásul veheti és észrevételeket tehet rá. A pozsonyi központ területén is az oltáregyesületek hivatalos közlönye a budapesti központi oltáregylet kiadványa az „Örökimádás“ lesz. Óhajtandó volna, hogy a pozsonyi oltáregyesület a saját kiállítása előtt vagy után egyes temlomfelszerelési tárgyait a budapesti központban is kiállítsa s hogy tehetsége szerint anyagilag is támogassa az országos központot, amely az Örökimádás templomát
