Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
26 kell lennünk, ha vele örökké élni és uralkodni akarunk. * * # Szent Máté evangéliumában olvassuk, hogy Krisztus urunk egy alkalommal azt kérdezé az egybegyült farizeusoktól: Mit tartotok ti Krisztus felől? Ki fia? Mondák neki: Dávidé.1 Az első kérdésre hallgattak; csak a másodikra válaszoltak, amit annyival köny- nyebb volt megtenniök, mert mindenki tudta, hogy a Messiás Dávid házából fog származni. Hitetlenségük és Krisztus iránt táplált gyülöletök hallgatásra kényszeri- tette őket; ellenesetben Krisztus élete, tettei és tanitásának hatása alatt szégyenkezve kellett volna beismerniök, hogy ő az ígért Messiás. Mennyivel különb volt Péter apostol felelete, midőn Fülöp Ceza- reájának környékén Krisztus urunk ugyanezen kérdést veti föl: Kinek tartják az emberek az ember fiát? Ok pedig mondák : Némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Simon Péter ellenben igy szólott: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.“2 Péter ezzel nem csupán Krisztus istenségéről tett tanúbizonyságot, hanem örök időkre irányítást adott az emberiségnek, hogy Krisztus csak mint Isten és ember egy személyben lehetett Megváltónk és csak mint ilyen az, amit mindnyájunknak benne keresnünk kell, jövő reménységünknek, összes boldogulásunknak talpköve és alapja. A kérdés, melyet Krisztus Urunk tanítványai és a farizeusok előtt fölvetett, ma is napirenden van. Nem az egy1 Máté 24, 41—42. 2 Máté 16, 13—16. ház s annak hivő tagjai tartják felszínen, mert a hivő lélek nem szorul arra, hogy Krisztus életét és működését más keretben tárgyalja, mint a melyben azt a szentirás, az egyházatyák s magának az" egyháznak kétévezredes története elénk tartják. Maguk a kételkedők, a hitetlenek, az igazság után sóvárgó emberiség foglalkozik vele minduntalan, mindegyik saját külön fölfogása szerint. Krisztus keresőket találunk a társadalom minden rétegében, a műveltség minden fokán, a kételkedők, sőt a hitetlenek körében is, s ezt legjobban az a tény bizonyítja, hogy szinte megszámlálhatlanok ama könyvek, amelyek újabban Krisztus Urunk személyével foglalkoznak. Mintha valami megnevezhetlen vágy fogná el az emberiséget Krisztus, az ő igazsága és személye iránt. Mindazonáltal tévedés lenne hinnünk, hogy a mai tudomány Krisztussal azért foglalkoznék, mintha fejét az ő édes igája alá hajtani akarná; ellenkezőleg. Ha Krisztussal foglalkozik, csak azért teszi, mert ki nem kerülheti. Ha pedig ki nem kerülheti, csak annyiban érdeklődik iránta, hogy saját hitetlenségét, egyházgyülöletét és társadalomfelforgató elveit leplezze, vagy Krisztussal és tanításával látszólag összhangba hozza. És itt nyilvánul meg a nagy különbség az újkori Krisztuskeresőknek Krisztusa és a kereszténység, a ka- tholikus anyaszentegyház Krisztusa között. Miként az ókorban az egy igaz Isten eszméje a bűn fertőjébe merült emberiség szivében elhomályosodott s a bálványimádás lassanként az egész világot hatalmába kerítette, az egyetlen választott népen kívül, mely azonban a szentirás tanúsága szerint szintén sokszor elpártolt Istenétől: úgy Krisztus Urunk el
