Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XXI.
208 népjóléti albizottsága megalakulván és működését megkezdvén, az összes fővárosi napilapok utján felhívással fordult a magyar társadalomhoz, melyben nagy vonásokban célját és eljárásának módozatait ismertette és a társadalom közbenjárását és támogatását kérte. Már ezen felhívásban is jelezte a népjóléti albizottság, hogy vidéki szervei gyanánt azon minden törvényhatóság kebelében alakult központi bizottságokat fogja felkérni, amelyek az azelőtt működött és jelenleg az országos hadsegélyző bizottságba beolvadt „Hadbavonultak Családjainak Országos Segélyző Bizottsága“ minden törvényhatóság főispánja útján szerveztettek és amelyek a hozzánk beérkezett értesítések szerint az egész ország területén már működnek is. A központi bizottságokhoz a főispánok útján intézett átiratunk egy példányát azon tiszteletteljes kéréssel van szerencsénk megküldeni, miszerint az összes lelkész urakat figyelmeztetni méltóztassék, hogy a felhívásban lefektetett elveket a. szószékről és szent hivatásuk egyéb megnyilvánulásaiban is a lakosság minél szélesebb rétegeiben terjesszék. Fogadja Főmagasságod kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Budapest, 1914. szeptember hó 22-én. Az országos hadsegélyző bizottság népjóléti albizottsága nevében: Apponyi Gr. Wilczek Frigyes elnök. alelnök. Méltóságos Főispán Űr! Az országos hadsegélyző bizottság népjóléti albizottsága feladatai közé legelsősorban a gyermekvédelmet sorozván, tárgyalásai során szükségesnek találta arról iš gondoskodni, hogy a gyermekek érdeke kellőleg megvédessék azon családokban, melyek az 1882. évi XI. t.-c. értelmében a kereső családfő hadbavonu- lása tartamára államsegélyben részesülnek. Anélkül, hogy általánosságban vádolni akarnók, vagy csak gyanúba is hozni a magyar társadalom azon részét, mely itt szóbakerül, mégis számolni kell azzal, hog}^ egyesekre az államnak atyai gondoskodása nem jár a megkívánható hatással — sőt e tekintetben több oldalról panaszok is érkeztek hozzánk. Azon családok ugyanis, amelyek a családfő napi keresményéből éltek, nem voltak hozzászokva egyszerre nagyobb pénzösszeget látni, annál is kevésbé, minthogy a családfő legtöbb esetben keresményének egy kisebb-nagyobb részét saját- egyéni szükségleteire, esetleg kedvteléseire fordította s csak részben adta oda családja háztartási szükségleteire, most a család az államsegély következtében egyszerre több készpénzhez jut, amit még tetéz azon körülmény, hogy technikai okokból az államsegély kiutalványozása vidékenként késedelmet szenvedett s a segély első részlete most augusztus 1-től visszamenőleg egy összegben lesz kifizetve. Hozzájárul az is, hogy faluhelyen sok esetben a családfő keresménye nagyrészben terményekből állott — mint pl. a gazdasági cselédeknél — mig az államsegély természetesen csakis készpénzben adatik ki. Félő most már, hogy ha egy család egyszerre meg nem szokott készpénzmennyiséghez jut, ez egyrészt azon következményre vezet, hogy annak felhasználása nem történik takarékos, előrelátó módon, másrészt sokakat munkakerülésre csábit.