Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XXI.

205 A reánk kényszeritett nagy mérkőzés, amelyben a magyar nemzetnek életképes­ségéről, akaraterejéről, egész erkölcsi érté­kéről kell tanúbizonyságot tennie s ezzel egy jobb és szebb jövő alapjait megvet­nie, fokozott kötelességeket hárít az egész vonalon az itthonmaradottakra is. A há­ború szaporítja az elvégzendő munkát, fokozza a vállainkra.nehezedő terheket s a munkáskezeknek, a terhet biró vádak­nak nagy részét a harcmezőre szólítja el. Az egész munkát az itthonmaradottaknak kell elvégezniük, a hadrakeltek munka­erejét nekik kell pótolniok. A rendkívüli viszonyok okozta rendkívüli feladatokkal is megbirkózni kész friss tetterővel és azzal a felemelő tudattal kell mindenkinek minden téren helyt állania, hogy ez a nagy erőpróba nemcsak a hadseregre, hanem az egész nemzetre vár. Akkor, ha mindenkit áthat ez a felfogás s ha min­denki kettőzött buzgalommal igyekszik a cselekedetek terén hasznossá tenni magát, fogja a magyar nemzet a gondviselés által eléje állított nagy problémát hozzá méltóan megoldani. Különös nyomatékkai kell ér­vényesülnie ennek a felfogásnak a köz­egészségügy terén. Orvosi karunk nagy része elvonatott rendes foglalkozásától, a polgári hivatásuknak élő itthon maradt orvosoknak száma a rendes egészségügyi szolgálatra is elégtelen, pedig a háború tetemesen fokozza a közegészségügyi szol­gálat feladatait. Bárminő fokozott buz­galommal éljen is orvosi karunk hivatá­sának, a közegészségügy terén csak akkor lehetnek kielégítő állapotok, ha az egész társadalom az orvosok segítségére siet. Nem az orvost mellőző diletáns buzgól- kodás, a többé-kevésbbé modernizált ku- ruzslás lebeg szemeim előtt. Az orvossal karöltve, az orvos vezetése alatt, az ő munkáját kiegészítve kell a társadalomnak sorompóba lépnie. Lehetőleg minden köz­ségben, hol elegendő számú orvos nem áll rendelkezésre, ki kell szemelni azt az egy vagy több alkalmas egyént, aki az orvos működésének támogatására vállalkozik. Ezeknek nevét közhírré kell tenni, meg­mondani, hogy orvos hiányában hozzájuk forduljon mindenki, kinek betege van. Nekik kell az orvossal érintkezésben álla­mok, tőle olyankor, amikor személyesen nem jelenhet meg a községben, levél vagy telefon-utasítást kérniük, orvosi látogatás alkalmával pedig az orvost betegekhez elkisérniök, hogy utasításait átvehessék s azoknak megtartását, a gyógykezelés pon­tos teljesítését s a betegség további lefo­lyását felügyelhessék. A régi magyar úr­asszonyok nemes alakjai elevenednek meg szemeim előtt, akikhez orvosságért, jó tanácsért a hetedik falu népe is elzarán­dokolt s akiknél. a szakértelem hiányát sokszor pótolta a nép rendületlen bizalma s a nagyobb tekintély, amely meghagyá­saikat övezte. Ugyanezt a szolgálatot tudományosabb alapon, tehát célszerűbben, hatékonyabban hajthatja végre a jelenlegi társadalom, amely nem orvos nélkül, hanem az orvos felügyelő és végrehajtó bizalmi közege gyanánt gondozhatja beteg­ségtől sújtott embertársait. Fokozott mér­tékben lép ez áldásos munka jelentősége járványok alkalmával előtérbe, legnagyobb mértékben pedig a kolerajárvány leküz­désekor. E járványnak borzalmas volta kizárólag a társadalom hanyagságában, ijedtségében s az óvintézkedések elmulasz­tásában rejlik. Amilyen szertelen pusztí­tásokat okozhatott, ahol emberi értelem és emberi akarat útját nem állja, céltuda­tos működéssel épen olyan feltétlenül meg­zabolázható. Nincs egyetlen járvány sem, 31*

Next

/
Thumbnails
Contents